Augusztus 29., csütörtök

Keresztelő Szent János vértanúságának emléknapja, aki az Úr előfutára volt

Mk 6,17–29 – Keresztelő János halála

Imádság az Egyházért

17Heródes ugyanis parancsot adott és elfogatta Jánost. Megkötöztette őt a börtönben Heródiás miatt, aki a testvérének, Fülöpnek volt a felesége, de ő feleségül vette. 18János ugyanis azt mondta Heródesnek: »Nem szabad a testvéred feleségét elvenned.« 19Ezért aztán Heródiás ármánykodott ellene, és meg akarta őt ölni, de nem volt képes rá. 20Heródes ugyanis tartott Jánostól. Tudta róla, hogy igaz és szent férfiú, ezért védelmébe vette, őt hallgatva sokszor kétkedés fogta el, és szívesen hallgatta. 21Egyszer azonban, amikor Heródes a születésnapján lakomát rendezett országa nagyjainak, ezredeseinek és Galilea előkelőségeinek, 22bement Heródiás lánya és táncolt nekik. Ez nagyon tetszett Heródesnek és az asztaltársaságnak. A király erre azt mondta a lánynak: »Kérj tőlem, amit csak akarsz, és megadom neked.« 23Meg is esküdött neki, hogy: »Bármit kérsz, megadom neked, akár az országom felét is!« (Eszt 5,3) 24Az kiment és megkérdezte anyjától: »Mit kérjek?« Az így szólt: »Keresztelő János fejét.« 25Erre nagy sietve bement a királyhoz és előadta kérelmét: »Azt akarom, hogy rögtön add nekem egy tálon Keresztelő János fejét.« 26A király elszomorodott, de az esküje és az asztaltársak miatt nem akarta kedvét szegni. 27Rögtön elküldte a hóhért, megparancsolta, hogy hozzák el a fejét egy tálon. Az lefejezte a tömlöcben, 28elhozta a fejét egy tálon, és átadta a lánynak, a lány pedig odaadta anyjának. 29Amikor a tanítványai megtudták ezt, eljöttek, elvitték a testét és sírba helyezték.

Az Egyház kezdettől fogva megemlékezik Keresztelő Jánosnak nemcsak születéséről, hanem halálának napjáról is. Heródes ítélte őt halálra, aki inkább hallgatott egy gonosz szívű asszony szeszélyére, mint a próféta kemény, de igaz szavaira. Ő az utolsó és a legnagyobb a próféták között. Ő készíti elő a Messiás eljövetelét. Szigorú következetessége ellentétben áll a mindent saját érdekekhez igazítani akaró viselkedéssel. A lényeghez való ragaszkodás segít megszabadulnunk attól, ami fölösleges. A Keresztelő által hozott remény pedig arra emlékeztet, hogy nem ismerhetjük fel Jézust, ha nem készítjük elő a szívünket, ha nem küzdünk meg a szívünkben és a világban lévő megannyi sivataggal. Hallgassuk hát az ő hangját, hogy utat készítsünk az Úrnak, aki eljön. A Keresztelő az igazságról és a szív megtéréséről prédikált. Belelátott a király lelkébe, aki bizalmába fogadta. Heródiás viszont, akit a próféta igehirdetése egyre jobban bosszantott, ki nem állhatta őt. Sajnos Heródes sem hallgatott mindvégig a próféta szavára. Félelem szállta meg a kapott szemrehányás miatt, de ez nem vezette megtérésre. Az igehirdetés elutasításának keserű tapasztalata ez, amely elkerülhetetlenül keményszívűséghez vezet, majd gonoszsággá változik. Heródes – jobb meggyőződése ellenére – hagyja, hogy a sors szeszélyének látszó események magukkal sodorják, s végül gyilkossá lesz. Minden korábbi szempontot félresöpör: az adott szó fontosabb számára, mint a próféta élete. Heródes tehát úgy dönt, hogy lefejezteti a Keresztelőt. A király romlott szívéből született meg a gyilkosság gondolata, s a kísérlet, hogy a rosszat a jó fölötti győzelemhez segítse. Egészen máshogy viselkedtek azok, akik a Jordán folyóhoz siettek, hogy a Keresztelőt hallgassák: ők azért gyűltek oda, mert felismerték, hogy bűnösök, akiknek megbocsátásra, változásra és üdvösségre van szükségük. János tanúságtétele – s az evangélium hirdetése mindenkor annak számít – felkészíti a szíveket az Úr befogadására. Így történt ez tanítványainak némelyikével is, akik miután meghallgatták a Keresztelő Jézusról szóló beszédét, követőiül szegődtek. Ha nem hallgatunk a próféta szavára, ha nem vesszük figyelembe intését vagy feddését, azzal mintegy fejét vesszük az igének, hiszen hatástalanítjuk sürgető hívását az Úr befogadására. Ne menjünk a sivatagba szél által derékba tört nádszálat keresni, vagyis egyet a sok kép közül, amelyet értetlenül nézünk; ne keressünk kényelmes, szép ruhába öltözött férfit, hisz az ilyenek a királyi palotákban vannak, ahogy a jólét megannyi hamis biztosítéka is. Hagyjuk, hogy olyasvalaki szólítson meg, aki a világban jelenlévő Urat mutatja meg nekünk, mert ő lesz a várakozás embere. És csakis az ismeri fel a jelenlévő üdvösséget, aki képes várakozni, aki ezért hajlandó felkelni álmából.

Imádság az Egyházért