Szent István
(†1038) magyar király ünnepe, aki megtért az evangélium hitére, és
előmozdította az ország evangelizálását
Bír 6,11–24a – Az Úr angyala megjelenik Gedeonnak
11Aztán elment az Úr angyala, s leült az alatt a tölgyfa alatt, amely Efrában volt és Joáshoz, Ezri nemzetségének atyjához tartozott. Amikor annak a fia, Gedeon éppen gabonát csépelt és tisztított a sajtóban, hogy megmentse a mádiániták elől, 12megjelent neki az Úr angyala, és azt mondta: »Az Úr veled, hős vitéz!« 13Gedeon megkérdezte tőle: »Kérlek, uram, ha velünk van az Úr, miért ért minket mindez? Hol vannak azok a csodái, amelyekről atyáink beszéltek, amikor azt mondták: ‘Az Úr hozott ki minket Egyiptomból?’ Most ugyanis elhagyott minket az Úr, s a mádiániták kezébe adott.« 14Ekkor az Úr rátekintett, és így szólt: »Menj el a te saját erőddel és szabadítsd meg Izraelt a mádiániták kezéből. Vedd tudomásul, hogy én küldtelek.« 15Ő azonban megkérdezte: »Kérlek, Uram, mivel szabadítsam meg Izraelt? Íme, nemzetségem a legcsekélyebb Manasszéban, és én a legkisebb vagyok apám házában.« 16Az Úr erre azt felelte: »Én veled leszek, s te úgy megvered a mádiánitákat, mintha csak egyetlenegy embert vernél meg.« 17Erre ő így szólt: »Ha csakugyan kegyelmet találtam előtted, adj nekem valami jelt, hogy Te szólsz hozzám, 18és ne menj el innen, amíg vissza nem térek hozzád, s ki nem hozom áldozatomat, és fel nem ajánlom neked.« Az Úr azt felelte: »Itt maradok, amíg vissza nem jössz.« 19Erre Gedeon bement, megfőzött egy gödölyét, egy véka lisztből kovásztalan kenyeret készített, aztán a húst egy kosárba tette, a hús levét pedig egy fazékba öntötte, s kivitte mindezt a tölgy alá, s felajánlotta neki. 20Az Úr angyala ekkor azt mondta neki: »Vedd a húst meg a kovásztalan kenyeret, s tedd erre a sziklára, a levet pedig öntsd rá.« Amikor ő ezt megtette, 21az Úr angyala odanyújtotta a kezében levő bot végét, s megérintette vele a húst és a kovásztalan kenyeret. A sziklából tűz szállt fel, s megemésztette a húst s a kovásztalan kenyeret. Erre az Úr angyala eltűnt szeme elől. 22Amikor Gedeon látta, hogy az Úr angyala volt az, így szólt: »Jaj nekem, Uram Isten, mert színről színre láttam az Úr angyalát!« 23Ám az Úr azt mondta neki: »Béke veled! Ne félj, nem halsz meg!« 24Erre Gedeon oltárt épített ott az Úrnak, s elnevezte azt az ‘Úr békéjének’.
Debora próféta-
és bíróasszony története után közvetlenül a Gedeonról szóló elbeszélésciklus
következik, amely a könyvből három fejezetet tesz ki. A történet annak
megállapításával indul, hogy a nép a midianiták uralma alá kerül, akik
kényszermunkára fogják. Munkájuk végeztével a termést be kell szolgáltatniuk.
Gedeon azonban megkísérli csellel magánál tartani azt, amit betakarított.
Eközben Izrael szüntelenül imádkozik, hogy az Úr még egyszer szabadítsa meg a
rabságból. Az Úr látja népének szenvedéseit, meghallgatja imádságát, és
elhatározza, hogy közbelép. Megjelenik tehát Gedeonnak, munkája közben, angyal
alakjában, és közvetlenül szól hozzá, amint korábban Ábrahámmal és Mózessel is
tette. Így szól: „Az Úr veled!”
Gedeon azonban többes számban válaszol: „Engedj meg, Uram! Ha az Úr velünk van, hogyan történt ez velünk?”
Megérti, hogy a hívás soha nem egyéni, hanem az egész népnek szól, amelyet akkor
ő képvisel. Nem önmagáért, nem saját egyéni jövőjéért, hanem Izrael egész
népéért aggódik. Az Úr válasza, hogy magát Gedeont választja ki, és elküldi,
hogy legyőzze a bajt, ami miatt panaszkodik: „Menj, s ennek a te erődnek a birtokában szabadítsd ki Izraelt
Midián kezéből” (14). Gedeon megijed e beszéd hallatán. Hogyan tudna ő,
az egyik legjelentéktelenebb család legkisebb gyermeke legyőzni egy olyan
hatalmas ellenséget, mint a midianiták? Istennek azonban semmi sem lehetetlen.
Az Úrnak más szempontjai vannak, mint az embereknek: ő azt választja ki, aki a
világban megvetettnek számít. Ez egyfajta törvény, amely az egész Szentíráson
végigvonul. Gedeon erőssége maga az Úr: „Az Úr veled lesz, és úgy megvered Midiánt”. Gedeon pedig elkezdi
megvalósítani e szavakat. Ám szeretné folytatni a párbeszédet Istennel, hogy
biztos legyen benne: valóban vele beszél. Mondhatnánk, látni akarja Istent
saját szemeivel. Valóban látja is, a vendéglátás gesztusában. Gedeon mintha
valamilyen liturgikus cselekményt hajtana végre, úgy kínálja az ételt a
vendégnek, de maga a vendég az, aki érintésével megszenteli az ételt. Ekkor az
Úr angyala eltűnik szeme elől. Mintha az emmauszi vacsora előképét látnánk. Az
üdvtörténet első pillanataitól kezdve a vendégség és a befogadás úgy jelennek
meg, mint az Istennel való találkozás helyei. Jézus maga mondja majd: „Éhes
voltam, és ennem adtatok… idegen voltam, és befogadtatok” (Mt 25,31–46). A
Zsidókhoz írt levélben pedig ez áll: „Ne feledkezzetek meg a vendégszeretetről, hisz ilyen módon némelyek
tudtuk nélkül angyalokat láttak vendégül” (13,2).
Imádság az Úr
anyjával, Máriával
