Arimateai Szent József
emléknapja – az Úr tanítványa volt, aki „várta Isten országát”
Mt 27,57–61 – A temetés
57Mikor beesteledett, jött egy Arimateából való gazdag ember, név szerint József, aki maga is tanítványa volt Jézusnak. 58Odament Pilátushoz, és elkérte Jézus testét. Akkor Pilátus megparancsolta, hogy adják ki neki.59József fogta a testet, begöngyölte tiszta gyolcsvászonba, 60és betette sziklába vágott, saját, új sírboltjába. A sír bejáratához egy nagy követ hengerített és elment. 61Mária Magdolna és a másik Mária ott voltak, és ültek a sírral szemben.
A
mai napon az Egyház Arimateai Józsefre emlékezik, aki tehetős ember volt,
földbirtokos, „előkelő tanácsos (…) aki maga is várta az Isten országát” (Mk
15,43). Mind a négy evangélista
megemlékezik róla a szenvedéstörténetben. Megjegyzik, hogy Jézus tanítványa
lett, de titokban, mert félt a zsidóktól. Most azonban eljön a pillanat, hogy
nyilvánosan előálljon. Ez Jézus
halálának pillanata, amikor tanítványai elhagyták mesterüket. Ekkor, bár úgy
tűnt, már mindennek vége, József Pilátus elé állj, és elkérje Jézus testét. Föltehetjük a kérdést, vajon honnan van
Józsefnek erre bátorsága. Hasonlóan bátran
cselekszik Nikodémus is – aki ugyancsak Jézus tanítványa, de ő is titokban –, és
kimutatja a Mester iránti szeretetét. A nap már lemenőben, és Jeruzsálemre
hamarosan sötétbe borul. A nappal együtt a Mester szavainak fénye is kezd
kihunyni. Úgy tűnik, e szégyenteljes halállal most már mindennek vége. De íme, Arimateai Józsefnek van bátorsága
a nyilvánosság elé lépni: a Mester halála miatt érzett felháborodás arra
ösztönzi, hogy jelét adja szeretetének. A gonosz ez idáig mintha akadálytalanul
vihette volna keresztül tervét; most azonban egyszerre valaki váratlanul
szembefordult hatalmával. Az irgalmasság
szembeszegült a menekülés ösztönével, a közönnyel és a magára hagyatottsággal.
Jézus halála nem volt hiábavaló. Egy jó ember ellene mondott a gonosznak, és
irgalmasságot cselekedett. József rátalál Nikodémusra, aki szintén
titokban volt Jézus tanítványa, és ők ketten most nyilvánosan is tanúságot
tesznek a Mester iránti szeretetükről. Márk
evangélista megjegyzi, hogy József „gyolcsot vásárolt, majd levette Jézust a
keresztről, begöngyölte a gyolcsba, és sziklába vájt sírboltba helyezte” (Mk 15,45). Azon a péntek estén, miközben
az éjszaka mindent beborít, ez a két tanítvány olyan fényt hordoz, amely
legyőzi a félelmet és megmutatja a szeretet erejét.
Előesti imádság
