Józs 24,14–19 – Összejövetel Szichemben
14Nos tehát féljétek az Urat, s szolgáljatok neki egész és igaz szívvel: távolítsátok el azokat az isteneket, akiknek Mezopotámiában s Egyiptomban atyáitok szolgáltak és az Úrnak szolgáljatok. 15Ha azonban rossznak látjátok, hogy az Úrnak szolgáljatok: választhattok. Válasszátok ma, ami tetszik, kinek akartok inkább szolgálni: azoknak az isteneknek-e, akiknek atyáitok szolgáltak Mezopotámiában, vagy az amoriták isteneinek, akiknek földjén laktok: én és házam azonban az Úrnak fogunk szolgálni.« 16Azt felelte erre a nép: »Távol legyen tőlünk, hogy elhagyjuk az Urat és más isteneknek szolgáljunk.17Az Úr, a mi Istenünk. Ő hozott ki minket s atyáinkat Egyiptom földjéről, a rabszolgaság házából, Ő vitt végbe szemünk láttára igen nagy jeleket, Ő őrzött minket az egész úton, amelyen jártunk, s azok között a népek között, amelyek között átjöttünk, 18s Ő vetett ki minden nemzetet az amoritákkal, ennek a földnek, amelyre bejöttünk, lakóival együtt. Az Úrnak fogunk tehát szolgálni, mert Ő a mi Istenünk.« 19Azt mondta erre Józsue a népnek: »Nem szolgálhattok az Úrnak, mert Ő szent és erősen féltékeny Isten, s nem nézi el vétkeiteket s bűneiteket:
Történetének
újabb szakaszának végéhez érve Izrael ünnepélyes esküt tesz. Akkor történik
mindez, amikor már végre birtokába került annak a földnek, amelyet az Úr ígért
atyáinak. Most választaniuk kell: vagy az Urat szolgálják, vagy más isteneket.
Izrael ugyanis egy bálványok lakta földön találja magát. Palesztinát, amint az
egész ősi Közel-Keletet Mezopotámiától Egyiptomig, vegyes népesség lakta.
Mindegyik csoportnak megvolt a maga istensége. „Szolgálni” nem más, mint
hallgatni valakit, függni tőle. Ez kulcskérdés Izrael történetében, döntenie kell.
Senki sem maradhat közömbös vagy bizonytalan az Isten szava hallatán.
Választani kell egy olyan világban, amelyben gyakran a közvélemény befolyásol
minket döntéseinkben, vagy éppenséggel csak folyton halogatjuk az
elhatározásokat. Józsue azért állítja Izrael szeme elé szabadulásának Isten
akaratából megvalósult történetét – amit Izrael el is ismer válaszában –, mert
ez a döntés nélkülözhetetlen előfeltétele: „Az Úr a mi Istenünk, ő vezetett ki minket és atyáinkat
Egyiptom földjéről, a szolgaság házából. A szemünk láttára ő tette ezeket a
nagy csodákat, oltalmazott minket az egész úton, amelyen végigvonultunk”.
Az Isten szeretetére való emlékezés számunkra is feltétele annak, hogy
megújítsuk hitünket, és megerősítsük az Úrhoz tartozásunkat, hogy szolgáljuk őt
és elhagyjuk a bálványokat, amelyek emberségünk és hitünk növekedésének útjában
állnak. Így tehát ma mi is az Úr színe előtt és szeretetének tudatában
Izraellel együtt mondjuk, és újítsuk meg szövetségünket vele: „Az Úrnak, a mi Istenünknek szolgálunk,
az ő szavára hallgatunk!” Legyen ez a mi döntésünk is, miközben újra
meghallgatjuk szavát, amely világosság utunkon.
Előesti imádság
