Augusztus 2., péntek

Yaguine és Fodé emlékezete – a tizenöt, illetve tizennégy éves két guineai gyerek 1999-ben halt fagyhalált, amikor egy repülőgép csomagterében megpróbált Európába jutni, hogy tanulhassanak; Boldog Ceferino Giménez Malla cigány vértanú emléknapja; a pharrajimos, a cigány holokauszt nemzetközi emléknapja; emlékezzünk valamennyi roma testvérünkre, akik a rasszizmus áldozatai lettek, köztük a 2009-ben ezen a napon, Kislétán meggyilkolt Balog Máriára

Lev 23,1.4–11.15–16.27.34b–37 – Ünnepek: Istent helyezzük a középpontba

A Szent Kereszt imádsága

1Így szólt továbbá az Úr Mózeshez: 4Ezek pedig az Úrnak azok a szent ünnepei, amelyeket a maguk idejében kell megülnötök. 5Az első hónapban, a hó tizennegyedik napján, estefelé, az Úr pászkája van; 6ennek a hónapnak tizenötödik napján pedig az Úr kovásztalan ünnepe van. Hét napon át kovásztalant egyetek. 7Az első nap nagy és szent legyen számotokra, semmiféle szolgai munkát ne végezzetek rajta. 8Mind a hét napon tűzáldozatot mutassatok be az Úrnak. A hetedik nap ismét nagy és szent legyen: semmiféle szolgai munkát ne végezzetek rajta.«

Az első termés

9Így szólt továbbá az Úr Mózeshez: 10»Szólj Izrael fiaihoz, s mondd nekik: Ha majd bejuttok arra a földre, amelyet én nektek adok, s learatjátok vetését, vigyetek egy kalászos kévét aratásotok zsengéjéül a paphoz, 11s ő ajánlja fel a szombat után következő napon a kévét az Úr előtt és szentelje meg, hogy kedvesen fogadja tőletek.
15Számláljatok aztán a szombatot követő naptól, amelyen a zsenge kévét bemutattátok, hét teljes hetet 16a hetedik hét letelte után következő napig, azaz ötven napot, s akkor mutassatok be új ételáldozatot az Úrnak.
27»Ennek a hetedik hónapnak tizedik napján az engesztelés nagy ünnepe legyen; szentnek nevezzétek, tagadjátok meg magatokat rajta és mutassatok be tűzáldozatot az Úrnak.
Ennek a hetedik hónapnak tizenötödik napjától fogva hét napon át sátoros ünnep legyen az Úrnak. 35Az első napot nagynak és szentnek hívjátok: semmiféle szolgai munkát ne végezzetek rajta. 36Mind a hét napon mutassatok be tűzáldozatot az Úrnak. A nyolcadik nap ismét nagy és szent legyen és mutassatok be rajta tűzáldozatot az Úrnak, mert az a záró gyülekezés napja: semmiféle szolgai munkát ne végezzetek rajta.

Isten kijelöli az ünnepeket, amelyeknek népe életét kell szabályozniuk, megszabva mindennek az idejét, segítve ezzel a népet abban, hogy a mindennapokban is megértse Isten szeretetét, hűen a tőle kapott hivatáshoz. Az a részletesség, amivel Isten az időpontokat Izrael népe számára kijelöli, két dolgot fejez ki: az idők folyását nem a véletlen irányítja, és nem is mi határozzuk meg saját mindennapjaink ritmusa szerint: Isten maga szabja meg a nép számára az időket, hogy a többi nép számára az üdvösség titkáról tehessen tanúságot. Izrael nem önagáért van, nem az a feladata, hogy a saját érdekeivel törődjön. Az Úr határozza meg az időket és irányítja a történelmet. A napok rendjében egyfajta lelki terv rajzolódik ki. Ezen az alapon határozza meg az Egyház is az évet Isten ideje szerint. Ez az értelme a liturgikus esztendőnek, az egyházi évnek csakúgy, mint a heti liturgikus beosztásnak. A II. vatikáni zsinat – amely újrarendezte az egyházi liturgiát – az egyházi évet magával Jézussal azonosítja: az adventtől Krisztus Király ünnepéig tartó időben kísér bennünket, hogy szemléljük Isten és a bennünket megváltó Jézus titkát. Isten ideje a maga kegyelmével belép az ember idejébe. A Leviták könyvének szövege a liturgikus év első vázlata Izrael népe számára. Meghatározza, hogy az első ünnep az Úr húsvétja legyen, amelynek az ideje március és április között van. Ilyenkor az Úrnak tűzön elégő áldozatot kell bemutatni. A kovásztalan kenyerek ünnepén – amely az aratás kezdetét jelzi – az Úrnak az első termésből kell áldozni. Istennek ajánlani a föld első termését annyi, mint elismerni uralmát. Mi nemcsak hogy nem vagyunk urai a földnek, hanem arra is emlékeznünk kell újra és újra, hogy mindent ingyen kaptunk Istentől. Helyes az első termést az Úrnak ajándékozni. Így értjük meg, hogy az ingyenesség és az adósság életünk két fő szabálya az Úrral való kapcsolatunkban és az egymás közötti viszonyainkban. Azután ott van a sátoros ünnep, amit a betakarítás végén ültek meg. Az ünnepek időpontja segíti az embert, hogy fölfedezze szabadságát, amelynek révén teljességgel Istennek adhatja át önmagát, őt teheti meg élete középpontjává, hogy megtalálja saját életének és saját útjának lényegét. Nem a mi aggodalmaink, hanem Isten van a középpontban. Az ünnepek soha nem egyéniek. Mindig az egész nép ünnepel; az ünnep szíve pedig mindig a szent összejövetel, amelyen az Urat dicsőítik.

A Szent Kereszt imádsága