Iz 66,18–21;
Zsolt 116; Zsid 12,5–7.11–13; Lk 13,22–30
Lukács
evangéliumában, amit e hét vasárnapján olvasunk, ezt a kérdést teszik fel
Jézusnak: „Uram, ugye kevesen üdvözülnek?” (Lk 13,23). Akkoriban az általános meggyőződés valójában az volt, hogy az
üdvösséghez elég, ha valaki a választott néphez tartozik. A kérdés viszont azt
sugallja, hogy az üdvösség elnyeréséhez ez nem elég.
Jézus
egyetért ezzel, de ennél tovább megy. Nem közvetlenül a kérdezőnek válaszol,
hanem mindenkihez fordulva így szól: „Igyekezzetek a szűk kapun bejutni, mert
mondom nektek, sokan akarnak majd bemenni rajta, de nem fognak tudni” (Lk
13,24). Jézus hangsúlyozza, hogy a kapu szűk, de még nyitva áll; mindazonáltal
az idő rövid, és hamarosan zárva lesz. Be kell menni tehát, mert „a ház ura
feláll, és bezárja az ajtót”. És ha valaki azért marad kívül, mert talán
túlságosan sok időt veszteget a saját dolgaira, nem elég újra és újra
kopogtatnia, hovatartozását, szokásait vagy akár az érdemeit hangoztatva. A ház
ura nem fogja kinyitni az ajtót.
A
kapu képének segítségével Jézus rámutat a központi kérdésre: sürgősen
csatlakozni kell az evangéliumhoz. Tapasztalatból tudjuk: az önzés kapuja széles, mindig nyitva áll, és sokan mennek be rajta. Igaza van tehát a Zsidókhoz
írt levél szerzőjének, amikor a fenyítés szükségességére emlékeztet. Szívünkön
és viselkedésünkön is javítanunk kell. A kapu pedig az evangélium. Igaz, hogy
szűk, de attól függ, mihez. Szűk az önzésünkből szerteágazó, terebélyes
vadhajtásokhoz. Ha át
akarunk férni ezen a kapun, le kell vágnunk magunkról a büszkeség, a
gyűlölködés, a fukarság hajtásait, ahogy a többiek becsmérlésének, a közönynek,
az irigységnek az ágait és még sok egyebet. Ezek az ágak annyira kifejlődtek és
meglombosodtak, hogy megnehezítik bejutásunkat a kapun. Aki szívvel fogadja be
az evangéliumot, olyan, mint a fa, melyet megmetszettek. De éppen úgy van,
ahogy a Zsidókhoz írt levélben olvassuk: „Igaz, most minden fenyítés inkább
szomorúságot okoz, mintsem örömet szerez, később azonban a megigazulás békés
gyümölcsét termi annak, aki elviseli” (11).
Imádság az Úr napján
