A muszlimok az
áldozat ünnepét (íd al-Adhá) tartják ezen a napon
MTörv 10,12–22 – A
szív körülmetélése
12Nos tehát, Izrael, mi mást kíván az Úr, a te Istened tőled, mint azt, hogy féld az Urat, a te Istenedet, az ő útjain járj, szeresd őt és szolgálj az Úrnak, a te Istenednek teljes szívedből és teljes lelkedből, 13s tartsd meg az Úr parancsait és szertartásait, amelyeket ma parancsolok neked, hogy jó dolgod legyen. 14Íme, az Úré, a te Istenedé az ég s az ég ege, a föld s mindaz, ami rajta van, 15mégis a ti atyáitokhoz ragaszkodott az Úr, s őket szerette s az ő utódaikat, vagyis titeket választott ki minden nép közül, miként ez ma nyilvánvaló. 16Metéljétek tehát körül szívetek előbőrét, s ne keményítsétek meg többé nyakatokat, 17mert az Úr, a ti Istenetek az istenek Istene s az urak Ura, nagy, hatalmas és félelmetes Isten, aki nem néz sem személyre, sem ajándékra, 18igazságot szolgáltat árvának és özvegynek, szereti a jövevényt, s ad neki eledelt és ruházatot. 19Szeressétek tehát ti is a jövevényt, mert ti is jövevények voltatok Egyiptom földjén. 20Az Urat, a te Istenedet féljed, csak őneki szolgálj, őhozzá ragaszkodj, s az ő nevére esküdj. 21Ő a te dicsőséged és a te Istened, ő művelte veled azokat a nagy és félelmetes dolgokat, amelyeket tulajdon szemed látott. 22Hetven lélekkel mentek le atyáid Egyiptomba, s íme, most úgy megsokasított téged az Úr, a te Istened, mint az ég csillagait.
A most meghallgatott szakaszban Mózes arra hívja Izrael népét, hagyjon föl
az aranyborjú imádatával – mely bűnt előző lapjain írja le a Biblia –, és
szívét fordítsa az Úr felé. Ő szabadította meg Izraelt a fáraó szolgaságából,
megnyitva a Vörös-tengert; védelmezte és mannával táplálta a pusztában; most
pedig gondot visel rá azon a földön, ahová elvezette. Ismét csak az Úr fog neki
élelmet szerezni, és támogatja majd az eljövendő időkben. Mózes azt kérdi: „S most, Izrael, mit kíván tőled az Úr, a te Istened?
Csak azt, hogy Uradat, Istenedet féld, az Ő útjain járj, szeresd, és az Úrnak,
a te Istenednek szíved, lelked mélyéből szolgálj, úgy, hogy – a magad javára –
megtartod az Úr parancsait és törvényeit, amelyeket ma szabok neked.” (12–13.) Ilyen szeretetre csak hasonlóan nagy
szeretettel lehet válaszolni. Ezért kell a szívünket körülmetélni, és ezért nem
szabad keménynyakúnak lenni. Szükséges tehát lemetszeni szívünkről a
makacsságot és a büszkeséget, amelyek megakadályozzák az Urat abban, hogy új
érzésekkel alakítson minket. Ha magunkba fogadjuk művét, ha engedjük, hogy
Lelke leszálljon szívünkbe, olyan szeretettel járunk majd a világban, amely nem
ismer határokat, sem korlátokat; amely megrendül a szegények láttán, nem fárad
bele abba, hogy minden időben az Úrról vegyen példát, „aki nem részrehajló, s akit nem lehet
ajándékkal megvesztegetni, aki igazságot szolgáltat az árvának és az özvegynek,
szereti az idegent, kenyeret és ruhát ad neki”. A szöveg erősen, sőt szokatlanul elfogult az idegen javára: nem csak
igazságosság, hanem szeretet jár neki. A gyengék javára elfogult szeretet a
Szentírás első lapjaitól kezdve megfigyelhető, mintha Isten azt akarná hangsúlyozni,
hogy maga is a szegények pártján áll. Izraelnek szeretnie kell az idegent,
éppúgy, ahogyan azt kérik tőle, hogy szeresse Istent.
Imádság a
szegényekért
