Rut 1,1.3–6.14b–16.22
– Rut és Noémi
1Az egyik bíró napjaiban, amikor a bírák kormányoztak, éhínség támadt az országban. Ekkor egy ember, aki Júda Betleheméből származott, elindult, hogy egy időre Moáb földjén telepedjen le feleségével és két fiával együtt.
3Közben meghalt Elimelek, Noémi férje, és az asszony magára maradt fiaival. 4A fiúk moábi feleséget vettek: az egyiket Orfának hívták, a másikat pedig Rútnak. Miután tíz esztendeig ott laktak, 5meghalt mindkettő, vagyis Mahálon és Kelion, így az asszony, megfosztva két fiától és férjétől, magára maradt.
Orfa ezután megcsókolta anyósát és visszatért, Rút azonban ragaszkodott anyósához. 15Noémi ekkor így szólt hozzá: »Íme, sógornőd visszatért népéhez és isteneihez, menj vele!« 16Ő azonban ezt felelte: »Ne légy ellenemre azzal, hogy hagyjalak el és távozzam, mert ahova te mégy, oda megyek én is, s ahol te laksz, ott lakom én is. Néped az én népem, Istened az én Istenem.
22Eljött tehát Noémi, a moábi Rúttal, a menyével együtt, arról a földről, ahol jövevényként tartózkodott, és visszatért Betlehembe, éppen akkor, amikor aratni kezdték az árpát.
Ha a Bírák könyvére az erőszak és a háború jellemző – már csak azért is,
mert hiszen Izraelnek meg kellett hódítania az ígéret földjét –, akkor Rut
könyvének fő motívuma a béke és a találkozás. Jelen szakasz elején Noémi
visszatér Betlehembe, ahonnan annak idején útnak indult férjével és fiaival
együtt, hogy a moabiták földjére vándoroljon; ők a bírák idejében (Bír 3) azok
közé a népek közé tartoztak, amelyeket Izrael az elnyomói között tartott
számon. Noéminek Moáb földjén végre van mit ennie, így élhet, de elveszíti
férjét és két fiát. Úgy dönt, hazatér, hiszen bár vannak javai, egyedül maradt.
A történet akkor vesz fordulatot, amikor egyik moabita menye, aki – bár
maradhatna a saját népe körében –, úgy dönt, hogy Noémival tart, és követi,
amikor Betlehembe akar visszatérni. Noémi másik menye nem tesz így: ő saját
földjéhez kötődik inkább. Rut viszont – Noémi kedvéért –, lemond moabita
identitásáról, saját családjának kultúrájáról és vallásáról, és azt választja,
hogy Noémi népével, kultúrájával, vallásával és családjával éljen. Noémi nem
mulasztja el, hogy ecsetelje neki a nehézségeket, amelyek döntésével együtt
járnak majd, de Rutnak nincsenek kétségei: „Mert ahova te mész, megyek én is. Ahol te letelepszel, letelepszem én is. A te
néped az én népem, a te Istened az én Istenem.” Noémi megérkezik Betlehembe, és bár nincs férje, gazdagabb lett egy új
barátsággal. Betlehemi földijei Noémi és barátnője láttán inkább bizalmatlanok,
mint befogadók, olyannyira, hogy Noémi meg akarja változtatni a nevét: „Ne hívjatok többé Noéminak (édes),
nevezzetek Marának (keserű)… Csordultig telve mentem el, és üresen vezet vissza
az Úr.” Valójában nem volt „üres”, mert
Rut barátsága újfajta gazdagságot jelentett neki. Az elbeszélés, amely ennek a
kis könyvnek a tárgya, megmutatja a barátság gazdagságát és
gondviselésszerűségét. Rut egyre tudatosabban tart ki választásában. Tudja,
hogy a barátság nem magától értetődő dimenziója életének, hanem kitartóan,
állhatatosan kell építgetnie, és emellett egyre inkább tudatosul benne is,
barátaiban is. Eleinte ugyanis még „idegen” (2,10), később „szolgáló” (2,13),
majd „nagyszerű asszony” (3,11) a neve, legvégül pedig ő az „asszony, aki házadba került” (4,11). Ezzel Rut már Izrael „anyáihoz” válik
hasonlóvá. Rut hűséges barátsága révén kap később új reményt Noémi révén, Boóz személyében.
A Szent Kereszt
imádsága
