Józs 24,1–13 – Szichemben összegyűlnek Izrael törzsei
1Aztán Józsue egybegyűjtötte Izrael valamennyi törzsét Szíchembe, összehívatta a véneket, a fejedelmeket, a bírákat s az elöljárókat, s amikor azok odaálltak az Úr elé, 2így szólt a néphez:
»Ezt üzeni az Úr, Izrael Istene: A folyóvízen túl laktak eleinte atyáitok, Táré, Ábrahámnak és Náchornak atyja és más isteneknek szolgáltak. 3Éppen azért kihoztam atyátokat, Ábrahámot Mezopotámia határaiból, elvittem Kánaán földjére, megsokasítottam ivadékát 4és adtam neki Izsákot, Izsáknak pedig adtam Jákobot és Ézsaut. Ezek közül Ézsaunak odaadtam Szeír hegyét birtokul, Jákob pedig és fiai lementek Egyiptomba. 5Aztán elküldtem Mózest és Áront és megvertem Egyiptomot sok jellel és csodával. 6Majd kihoztalak titeket s atyáitokat Egyiptomból és eljutottatok a tengerhez, s az egyiptomiak harciszekerekkel és lovassággal egészen a Vörös-tengerig űzték atyáitokat. 7Ekkor Izrael fiai az Úrhoz kiáltottak: s ő sötétséget vetett közétek és az egyiptomiak közé. Rájuk zúdította a tengert, s az elborította őket, a ti szemetek pedig nézte mindazt, amit Egyiptommal cselekedtem. Aztán hosszú ideig a pusztában laktatok. 8Majd bevittelek titeket az amoriták földjére, akik a Jordánon túl laktak, s amikor azok hadba szálltak ellenetek, kezetekbe adtam őket, s ti elfoglaltátok földjüket, és megöltétek őket. 9Aztán meg Bálák, Szefor fia, Moáb királya kelt harcra Izraellel és elküldött és elhívatta Bálámot, Beor fiát, hogy átkozzon meg titeket, 10de én nem akartam őt meghallgatni, sőt ellenkezőleg, megáldattalak vele titeket, s így megszabadítottalak titeket kezéből. 11Majd átjöttetek a Jordánon, s eljutottatok Jerikóhoz, és ennek a városnak az emberei, az amoriták, a periziták, a kánaániak, a hetiták, a girgasiták, a hivviták meg a jebuziták hadba szálltak ellenetek, de én a kezetekbe adtam őket. 12Darazsakat küldtem el előttetek, s így vetettem ki helyükből őket, az amoriták két királyát – nem a te kardod és íjad által.13Így adtam nektek földet, amelyért nem fáradtatok, s városokat, amelyeket nem építettetek, hogy bennük lakjatok, szőlőket s olajfákat, amelyeket nem ültettetek.
»Ezt üzeni az Úr, Izrael Istene: A folyóvízen túl laktak eleinte atyáitok, Táré, Ábrahámnak és Náchornak atyja és más isteneknek szolgáltak. 3Éppen azért kihoztam atyátokat, Ábrahámot Mezopotámia határaiból, elvittem Kánaán földjére, megsokasítottam ivadékát 4és adtam neki Izsákot, Izsáknak pedig adtam Jákobot és Ézsaut. Ezek közül Ézsaunak odaadtam Szeír hegyét birtokul, Jákob pedig és fiai lementek Egyiptomba. 5Aztán elküldtem Mózest és Áront és megvertem Egyiptomot sok jellel és csodával. 6Majd kihoztalak titeket s atyáitokat Egyiptomból és eljutottatok a tengerhez, s az egyiptomiak harciszekerekkel és lovassággal egészen a Vörös-tengerig űzték atyáitokat. 7Ekkor Izrael fiai az Úrhoz kiáltottak: s ő sötétséget vetett közétek és az egyiptomiak közé. Rájuk zúdította a tengert, s az elborította őket, a ti szemetek pedig nézte mindazt, amit Egyiptommal cselekedtem. Aztán hosszú ideig a pusztában laktatok. 8Majd bevittelek titeket az amoriták földjére, akik a Jordánon túl laktak, s amikor azok hadba szálltak ellenetek, kezetekbe adtam őket, s ti elfoglaltátok földjüket, és megöltétek őket. 9Aztán meg Bálák, Szefor fia, Moáb királya kelt harcra Izraellel és elküldött és elhívatta Bálámot, Beor fiát, hogy átkozzon meg titeket, 10de én nem akartam őt meghallgatni, sőt ellenkezőleg, megáldattalak vele titeket, s így megszabadítottalak titeket kezéből. 11Majd átjöttetek a Jordánon, s eljutottatok Jerikóhoz, és ennek a városnak az emberei, az amoriták, a periziták, a kánaániak, a hetiták, a girgasiták, a hivviták meg a jebuziták hadba szálltak ellenetek, de én a kezetekbe adtam őket. 12Darazsakat küldtem el előttetek, s így vetettem ki helyükből őket, az amoriták két királyát – nem a te kardod és íjad által.13Így adtam nektek földet, amelyért nem fáradtatok, s városokat, amelyeket nem építettetek, hogy bennük lakjatok, szőlőket s olajfákat, amelyeket nem ültettetek.
Józsue egybegyűjtötte Izrael minden törzsét a vénekkel együtt.
Emlékezetükbe idézte az üdvösség hosszú történetét, Ábrahámtól kezdve a
pátriárkákon át Mózesig, az egész pusztai vándorlást addig a földig, ahol most
laknak: „Nektek adtam a földet,
amely nem került semmi fáradságba nektek, a városokat, amelyeket nem ti
építettetek, s ahol letelepedtetek, aztán a szőlőskerteket és az olajfákat,
amelyeket nem ti ültettetek, s amelyek máig is eledeletekül szolgálnak” (13). Ez az epizód arra buzdít minket, hogy soha ne
felejtsük el Isten szeretettörténetét, aminek most a gyümölcseit élvezhetjük.
Az emlékezés megszabadít minket a büszkeség kísértésétől – utóbbi könnyen
elhiteti velünk, hogy urai vagyunk annak, amit pedig igazából ingyen, ajándékba
kaptunk. Az emlékezés segít megérteni, hogy mi magunk is a nálunk mérhetetlenül
nagyobb szeretet gyümölcsei vagyunk. Ellentétben az egocentrizmus sugallatával,
mindaz, amink van, nem önmagunktól ered. Isten nem megalázni akarja Izrael
népét, ám az emberek gyakorta eltelnek azzal, hogy ők az események főszereplői.
Örömünk azonban nem lehet teljes, ha megfeledkezünk a minket körülvevő
szeretetről. Nem tehetjük meg, hogy pusztán önmagunk érvényesüléseként
tekintünk az ilyen helyzetekre, el kell ismernünk és viszonoznunk kell a kapott
szeretetet. Jézus is azt mondja majd övéinek, hogy nélküle semmit sem tehetnek.
Megint csak: ezzel nem megalázza őket, hanem éppen érezteti velük, mennyire
szereti őket! Isten arra emlékezteti a népet, hogy amije van, nem saját
bátorságának és erejének a gyümölcse. Amikor Isten népe a saját erejében bízik,
bármilyen más néphez hasonlóan vereséget szenved. Izrael valódi ereje Isten
szeretetében és oltalmában van. A keresztény tapasztalat szerint az utolsók ott
aratnak, ahol nem vetettek, és olyan gyümölcsöket szüretelnek, amelyek után
mások csak áhítoznak. Ha megértjük és szem előtt tartjuk ezt, az megóv
bennünket attól, hogy gőgösen mindent saját érdemeinknek tulajdonítsunk, és elismerést
várjunk magunknak. Ha testvériségben élünk, mindnyájan élvezhetjük azokat a
gyümölcsöket, amelyeket bár nem mi termeltünk, mégis közös javunkat jelentik.
Minden ajándék, és már ez boldoggá tesz minket.
A Szent Kereszt
imádsága
