Szám 13,1–3a.25–14,1.26–30.34–35
– Mózes a népe hitetlenségével küzd
1Ekkor szólt ott az Úr Mózeshez: 2»Küldj férfiakat, hogy vegyék szemügyre Kánaán földjét, amelyet majd Izrael fiainak adok, minden törzsből egyet-egyet, a fejedelmek közül.« 3Megtette Mózes, amit az Úr parancsolt.
25Negyven nap múlva aztán, bejárva az egész vidéket, visszatértek a föld kémei, 26s eljutottak Mózeshez és Áronhoz meg Izrael fiainak egész gyülekezetéhez a Párán-pusztába, amely Kádesnél van. Beszámoltak nekik és az egész közösségnek, megmutatták a föld gyümölcseit27és elbeszélték, mondván: »Eljutottunk arra a földre, amelyre küldtél minket, s az csakugyan tejjel-mézzel folyó ország, amint ezekből a gyümölcsökből is látható, 28de igen erős lakói, nagy és fallal körülvett városai vannak: Enák utódait is láttuk ott. 29Amalekiták laknak a Délvidéken, hetiták, jebuziták, amoriták a hegységben és kánaániak laknak a tenger mellett és a Jordán folyó körül.« 30Zúgolódni kezdett erre a nép Mózes ellen, de Káleb csendesítette őket, és azt mondta: »Csak menjünk fel, s foglaljuk el azt a földet, mert el tudjuk foglalni.«31Ám a többiek, akik vele voltak, azt mondták: »Semmiképpen sem mehetünk fel e nép ellen, mert erősebb nálunk.« 32Sőt gyalázták Izrael fiai előtt azt a földet, amelyet megtekintettek, mondván: »A föld, amelyet bejártunk, elemészti lakóit, népe, amelyet láttunk, szálas termetű, 33láttunk ott jó néhány szörnyet Enák fiaiból, az óriások nemzetségéből, akikhez képest mi olyanoknak látszottunk, mint a sáskák.«1Jajveszékelve sírt emiatt az egész sokaság azon az éjszakán.
26Így szólt továbbá az Úr Mózeshez és Áronhoz: 27»Meddig fog még zúgolódni ellenem ez a felette gonosz közösség? Hallottam Izrael fiainak zúgolódását! 28Mondd meg tehát nekik: Amilyen igaz, hogy én élek – ezt üzeni az Úr –, olyan igaz, hogy amint szólni hallottalak benneteket, úgy fogok tenni veletek. 29Ebben a pusztában fog heverni holttestetek. Senki, akit megszámláltak a húszesztendősök s az idősebbek közül, aki zúgolódott ellenem, 30be nem megy arra a földre, amely felől esküre emeltem kezem, hogy lakóivá teszlek titeket, kivéve Kálebet, Jefóne fiát és Józsuét, Nún fiát.
34Annak a negyven napnak megfelelően, amely alatt szemügyre vettétek a földet, egy-egy esztendőt számítva minden napért, negyven esztendeig lakoltok gonoszságaitokért és ismeritek meg bosszúmat, 35mert amint mondtam, úgy teszek ezzel a felette gonosz sokasággal, amely felkelt ellenem: elpusztul és meghal ebben a pusztában.«
A Számok
könyvének ez a részlete először is elbeszéli Kánaán, azaz az Isten által a népének
megígért föld kikémlelését. Mózes kiválaszt tizenkét férfit, minden törzsből
egyet-egyet, hogy felderítsék a földet. Minden törzsnek részt kell vállalnia
ebben, hogy mindenki megtudja: az ígéret földje immár nem csupán távoli remény,
hanem közel van. Ez számunkra is üzenetet hordoz: mindnyájan lehetünk egy
megújuló világ tanúi, mindnyájan tanúsíthatjuk, hogy ez az álom nem
elérhetetlen. Lehetséges egy új világ, amely megszabadul a háború, az erőszak
és a háború rabságából, s ahol minden nép hazára talál. Minden hívő otthon
érezheti magát benne, és bárhol tanúja lehet. A tizenkét férfi felderíti a
földet, amelyet az Úr a népének megígért. Látják, hogy tejjel és mézzel folyó
föld, ahol a legmélyebb vágyaink is beteljesülnek. Az, hogy látták,
tapasztalták ennek a földnek a szépségét, erőt kölcsönöz tanúságtételüknek. Ám
a bibliai elbeszélés hangsúlyozza a felderítők félelmét. Látták a föld
szépségét és gazdagságát: de hogyan lehetne meghódítani? Lakói sokkal
hatalmasabbak és harciasabbak Izrael népénél. Lehetetlennek látszik legyőzni
őket: „Nem vagyunk képesek azzal a
néppel szembeszállni; erősebbek, mint mi vagyunk” (31). A félelem
hitetlenséget szül, ez pedig zúgolódásra vezet a nép körében. Elképzelhetjük,
milyen lenne, ha ugyanez a jelenet a mai keresztények között játszódna le, akik
belenyugszanak egy olyan világba, amely az erőszak martalékává válik, és amit
nem lehet megváltoztatni. Ferenc pápa „vesztes keresztényeknek” hívja őket,
akik meg vannak róla győződve, hogy a problémák mindig meghaladják erőinket, és
nem küzdhetjük le őket. Az izraeliták kiáltása és kétségbeesése láttán Isten
mintegy harcba száll népének hitetlenségével, amelyet megszabadított
Egyiptomból, és amely most éppen arra készül, hogy ajándékba kapja ezt a
földet. Persze saját erejükből ez lehetetlen. Ha azonban Istenre bízzák
magukat, bevonulhatnak oda, és birtokolhatják. Elfelejtették, hogy valódik
erejük nem saját kezükben rejlik, hanem abban, hogy Isten vezeti őket. Ez az
üzenet hatja át a Biblia minden lapját, az Újszövetségben is. Jézus biztosítja
az apostolokat, még mielőtt fölmenne a mennybe: „Én veletek vagyok mindennap, a
világ végéig”. Íme, ez a hívő ember derűs ereje.
Imádság a
szentekkel
