Boldogságos Szűz Mária királynő emléknapja
Bír 11,29–39a – Jiftach esküje
29Ekkor Jeftét megszállta az Úr lelke, mire ő bejárta Gileádot és Manasszét és elment Gileád-Micpába. Amikor aztán onnan átment Ammon fiai elé, 30fogadalmat tett az Úrnak, ezekkel a szavakkal: »Ha kezembe adod Ammon fiait: 31bárki lép ki elsőnek házam ajtaján, hogy elém jöjjön, amikor békességgel visszatérek Ammon fiaitól, bemutatom őt egészen elégő áldozatul az Úrnak.« 32Átment tehát Jefte Ammon fiai elé, hogy hadakozzon ellenük, s az Úr a kezébe is adta őket. 33Így ő igen súlyos vereséget mért rájuk és verte őket Ároertől kezdve egészen addig, ahol Mennítbe jutni, húsz városon keresztül és egészen a szőlőhegyeknél fekvő Ábelig. Így Izrael fiai megalázták Ammon fiait. 34Amikor aztán Jefte hazatért Micpába, elé jött egyetlen lánya, dobokkal és táncoló karokkal; más gyermeke nem is volt neki. 35Amint ő azt meglátta, megszaggatta ruháját és azt mondta: »Jaj nekem, lányom, csalódást szereztél nekem és csalódást szereztél magadnak is: szavamat adtam ugyanis az Úrnak, s azt meg nem másíthatom.« 36Az ezt felelte neki: »Apám, ha szavadat adtad az Úrnak, hajtsd végre rajtam, amit fogadtál, hiszen megkaptad a bosszúállást s a győzelmet ellenségeid felett.« 37Majd azt mondta apjának: »Csak azt az egyet tedd meg nekem, amit kérek: engedj el engem, hadd menjek két hónapra a hegyekbe, s hadd sírjak szüzességemen barátnőimmel.« 38Az ezt felelte neki: »Menj!« – és elengedte őt két hónapra. Ő el is ment társ- és barátnőivel és sírt szüzességén a hegyekben. 39Amikor aztán eltelt a két hónap, visszatért apjához, s az úgy cselekedett vele, amint megfogadta, s ő nem ismert meg férfit.
Jiftach, hogy legyőzze az ammonitákat, fogadalmat tesz az Úrnak: aki elsőnek lép ki házának kapuján, hogy elé jöjjön, amikor megtér a
csatából, égőáldozatul bemutatja az Úrnak. Jiftach győz, és hazatér. De az első, aki kilép háza
kapuján, hogy elé jöjjön, nem más, mint a saját lánya, az egyetlen leánya. Jiftach kétségbeesik, de
esküjéhez hű marad. Ezzel persze megmutatja, mennyire kezdetleges és elszomorító
istenképe van. Hiszen Isten a Bibliában egyértelműen elveti az emberáldozatot.
A Második törvénykönyvben elítéli azokat, akik „azt tették isteneik kedvéért, ami az Úr, a te Istened
szemében utálat tárgya és gyűlöletes, hisz még fiaikat és lányaikat is
elégették isteneiknek” (12,31). Jézus az utolsó áldozat, aki szeretetből
önmagát ajándékozza oda. Isten nem áldozatot, hanem irgalmat akar. Ezért
önmagát ajánlja föl, hogy mindenki üdvözüljön, megértve, milyen nagy az ő
irgalma. Jézus győzelme nem olyan lesz, mint Jiftaché: az ő győzelme abban áll,
hogy saját életét adja váltságul mindenkiért. Izrael akkoriban nagyon nehéz
helyzetben volt, és azt gondolta, Isten figyelmét csak úgy tudja magára vonni,
ha embereket áldoz. Gyakran, amikor nincs elég hitünk, olyan gondolatokat tulajdonítunk
Istennek, amelyek nem az övé; mintha valami nagyon súlyos dolgot kérne tőlünk,
cserébe azért, hogy védelmez minket. Milyen sok áldozatot szed, ha kicsiny a
hitünk és torzzá válik imádságunk!
Imádság az
Egyházért
