A muszlimok az áldozati ünnepet (Íd al-Adhá) tartják
ezen a napon
Jer
26,1–9 – Jeremiás elfogatása és elítélése
1Joakimnak, Jozija fiának, Júda királyának uralkodása kezdetén ez az ige hangzott el az Úrtól: 2»Így szól az Úr: Állj az Úr házának udvarába, és mondd el Júda minden városáról, ahonnan eljönnek leborulni az Úr házába, mindazokat az igéket, amelyekről megparancsoltam neked, hogy elmondd nekik; ne hagyj el egy szót sem! 3Hátha meghallgatják és megtérnek, mindenki a maga gonosz útjáról, és akkor megbánom azt a rosszat, melyet tenni szándékozom velük cselekedeteik gonoszsága miatt. 4Mondd tehát nekik: Így szól az Úr: Ha nem hallgattok rám, és nem jártok törvényem szerint, melyet elétek adtam, 5hallgatva szolgáimnak, a prófétáknak szavaira, akiket én küldök hozzátok – idejekorán küldtem, de nem hallgattatok rájuk –, 6akkor olyanná teszem ezt a házat, mint Síló; ezt a várost pedig átokká teszem a föld minden nemzete előtt.«
7Hallották a papok, a próféták és az egész nép, amint Jeremiás elmondta ezeket az igéket az Úr házában. 8Történt pedig, hogy amikor befejezte Jeremiás mindannak az elmondását, amit az Úr parancsára el kellett mondania az egész népnek, megragadták őt a papok, a próféták és az egész nép, s azt mondták: »Bizony meg kell halnod! 9Miért prófétáltál így az Úr nevében: ‘Mint Síló, olyan lesz ez a ház, ez a város pedig elpusztul, úgyhogy nem lesz lakója?’«
7Hallották a papok, a próféták és az egész nép, amint Jeremiás elmondta ezeket az igéket az Úr házában. 8Történt pedig, hogy amikor befejezte Jeremiás mindannak az elmondását, amit az Úr parancsára el kellett mondania az egész népnek, megragadták őt a papok, a próféták és az egész nép, s azt mondták: »Bizony meg kell halnod! 9Miért prófétáltál így az Úr nevében: ‘Mint Síló, olyan lesz ez a ház, ez a város pedig elpusztul, úgyhogy nem lesz lakója?’«
A prófétát küldetése, Ige
szolgálata teljesen elragadja; személyes szabadsága is ebben a szolgálatban
oldódik föl. A próféta – de igaz ez Jézus minden tanítványára – nem
számítgathatja igehirdetés közben, vajon mennyiben veszélyezteti az életét ez a
tevékenység. Ő mint az Isten által rábízott szó gyermeke és barátja, hirdeti
azt minden időben, ahogyan az apostol mondja majd. Ragaszkodik ugyanis a
küldetéséhez, nem utasíthatja vissza a meghívást. És Jeremiás rögtön
megtapasztalja a küldetése nehézségeit. A szövegben ez áll: „Amikor tehát
Jeremiás mind elmondta, amit az Úr parancsára el kellett mondania az egész
népnek, a papok és a próféták megragadták.” Ugyanez történik majd Jézussal is:
elfogják, akik nem hajlandók elismerni, hogy ő a Messiás. Sem Jeremiás, sem
Jézus nem magától beszél, és nem gondolnak saját testi épségükre. Mindketten az
Úr nevében beszélnek, és az emberek szívéhez szólnak. Még az üldöztetés árán
is. Mindazonáltal voltak néhányan, akik befogadták Jeremiás szavait, és
megértették, hogy mindenkinek a javára szolgálnak. A bölcsességük vezette őket,
hogy szembeszegüljenek a templom vezetőivel, akik csak azzal voltak elfoglalva,
hogy fenntartsák az általuk képviselt és ellenőrzött intézményt. Így Jeremiás
megmenekült a haláltól. Néhányan, akik meghallgatták a szavait, és megtértek
„gonosz útjaikról”, megmentették. Ennek köszönhetően Isten szava nem veszett el
a templom vezetőinek szégyenletes haszonlesése közepette. Ha vannak igaz
emberek, akik fölismerik Isten hangját, és megpróbálják érvényre juttatni a
zűrzavar és hazugság közepette, akkor a világ megmenekül.
