Gal 4,22–24.26–27.31–5,1 – Két szövetség szembeállítása: Hágár es Sára
Annak érdekében, hogy lebeszélje a galatákat a Törvény rabszolgaságába való visszatérésről, Pál fölidézi a Teremtés könyvében található elbeszélést Ábrahám két fiáról. Egyikük Izmael, Hágárnak, a rabszolgasorban élő ágyasnak a gyermeke, a másik Izsák, a szabad Sárának, a törvényes feleségnek a gyermeke. A kettejük közti különbség nem csupán abban áll, hogy más-más anyától születtek, sokkal inkább születésük módjában: Izmael természetes úton fogant és született, míg Izsák „az ígéret által”. Pál úgy tekint erre a történetre, mint aminek „jelképes értelme van”, mely a későbbi eseményekben nyer értelmet. Hágárban, a rabszolganőben Pál a Sínai-hegyi szövetséget látja, ami a Törvény „szolgaságára szül”. Izrael népe megszabadult az egyiptomi fáraó szolgaságából, és megkapta a Sínai-hegyen a Törvényt. Sárában, a szabad asszonyban viszont az Egyházat látja Pál, a „fenti Jeruzsálemet”, mely a Krisztusban hívők új hazája. Ebben a fenti Jeruzsálemben a keresztények megkapják a szabadság ajándékát: már nem a Törvény megtartására, hanem a Jézus Krisztusban való hit befogadására kapnak meghívást. Erről énekelt Izajás, a száműzetés prófétája – írja Pál: a meddő asszony örvendezik, mert megadatott neki, hogy számtalan gyermeke legyen. Sára, aki meddő és ezért megvetett volt, Isten közbelépésének köszönhetően nagy nép anyja lesz. Pál emlékezteti a galatákat, hogy Izsákhoz hasonlóan ők is „az ígéret gyermekei”. „A szabadságot Krisztus szerezte meg nekünk” – teszi hozzá az apostol. A keresztény szabadság a hívő ember állapota: szabad minden köteléktől, hogy hirdethesse Isten szeretetét minden ember számára. Ebben az értelemben szoros kapcsolat van a személyes szabadság és minden ember szabadsága között. A szabadság nem csupán állapota a keresztény embernek, hanem hivatása és küldetése is.
Imádság a szegényekért
