Boldog Giuseppe
Puglisi atyára emlékezünk, aki Palermóban volt plébános, és akit a maffia
gyilkolt meg
Ef 3,2–12 – Pál,
Krisztus titkának szolgája
Pál
a küldetésében Isten nagy tervét tartja szem előtt, az emberiség egységének megteremtését,
vagyis minden nép egyesülését és azt, hogy együtt jussanak el az Atyához:
„Ezért vagyok én, Pál értetek, pogányokért Jézus Krisztus foglya.” Az apostol
hangsúlyozza Krisztushoz fűződő kapcsolatát, aki kiválasztotta őt, és elküldte
a pogányok közé, vagyis mindazokhoz, akik nem tartoznak Izrael népéhez. Pál úgy
érzi magát, mint aki ennek a küldetésnek a foglya, abban az értelemben, hogy
teljesen az Úrtól függ. Olyan apostol ő, mint bármelyik társa, mégis a
többieknél inkább kiérdemelte a népek apostola címet. Pál tudatában van, milyen
nagy jelentőségű munkát bíztak rá, tudja, hogy az evangélium szolgálatába állt.
A küldetés azonban nem teszi fennhéjázóvá, pontosan tudja, milyen életet
hagyott maga mögött, és milyen feladatra választották ki. Azért hangsúlyozza
kicsinységét, hogy ezzel is rávilágítson a kapott hivatás jelentőségére, vagyis
arra, hogy neki „Krisztus titkát” kell közvetítenie. Ez a titok, mely a
kegyelem révén megnyilvánult előtte, hétköznapi módon nem tapasztalható meg.
Csak Isten fedheti föl előttünk. Pál számára ez elsöprő erejű szellemi-lelki
tapasztalat volt, fény, mely szíve mélyéig hatolt, és képessé tette arra, hogy
más embereket is megvilágosítson (2Kor 4,6). Pál tapasztalatában fölfedezhetjük
az Egyház ma is jelen lévő, mindig változó alakban és módon megnyilvánuló
karizmatikus dimenzióját. Mindannyian arra kaptunk meghívást, hogy egyesüljünk
Krisztussal, és váljunk egyetlen „új emberré”, vagyis egyetlen családdá, melynek
minden nép a tagja. Az Egyház az eszköz, aminek segítségével Krisztus el
szeretné vinni a kiengesztelődést a világ népei közé. Az Egyházon belüli egység
a népek egységének kovásza. Ezért imádkozott maga Krisztus is: „Legyenek
mindnyájan egyek. Amint te, Atyám bennem vagy, s én benned, úgy legyenek ők is
eggyé bennünk, hogy így elhiggye a világ, hogy te küldtél engem” (Jn 17,21). A
hívek közössége közvetítőszerepet vállalhat abban az újfajta kapcsolatban, amit
Isten Jézuson keresztül létesített az egész emberiséggel. Merész és nehéz
feladat! Pál éppen ezért arra biztat, hogy ne csüggedjünk. A feladattal járó
gyötrelmek új születést, az új emberség világra jöttét jelzik.
Imádság a
szentekkel
