Emlékezzünk a római zsidóknak a II. világháború idején történt deportálására
Ef 1,11–14 – Isten dicséretére és dicsőségére szolgáljunk
Az apostol a levélnek ebben a szakaszában néhány sorban először a zsidóságból érkező efezusi keresztényekhez fordul, vagyis azokhoz, akik „már korábban is Krisztusba vetették reményüket”. Elmondja nekik, hogy Jézus által részei lettek a nagy üdvözítő tervnek. Majd a „ti” megszólítást használva szól a közösségnek más tagjaihoz, akik azután csatlakoztak a hithez, hogy hallották „az igazságról szóló tanítást, üdvösségük evangéliumát”. Az üdvösség mindenkire kiárad. Istenben valóban „nincs személyválogatás” (Ef 6,9) – írja a levél későbbi szakaszában. Ebben az első fejezetben az apostol megmutatja a kozmikus üdvtervet, amely vonatkozik a teremtett világra, vagyis a közös otthonra és a megváltottak kiengesztelődött közösségére is, mely lakja ezt az otthont. Krisztus szerez kiengesztelődést, a vele való közösségben egyesít és összhangba hoz. Ez a látomás különösen nagy erővel szól korunkban, amikor tanúi vagyunk a teremtett világ felelőtlen megrongálásának és az emberi család ugyanolyan felelőtlen széttöredezésének. A gonosz ugyanis úgy végzi pusztító munkáját, hogy szétmorzsolja mind a közös otthont, mind az emberi kapcsolatokat. A Krisztusban való hit mindannyiunkat az egyetlen üdvösség, Isten egyetlen tervének örököseivé tesz, ami nem más, mint az egész emberi család megváltása, az új ég és új föld eljövetele. Mostantól fogva a Szentlélek által van egy foglalónk erre az útra. Az apostol kétszer is hangsúlyozza, hogy ennek az egyetemes egységnek a célja, hogy „Isten fölségének dicsőségére” legyen.
A Szent Kereszt imádsága
