Ef 4,32–5,8 – Mint
a világosság fiai, úgy követni Istent
Pál
arra buzdítja az efezusiakat, hogy legyenek jóakaratúak egymással, és az
irgalmat úgy éljék meg, hogy megbocsátanak egymásnak, ahogyan Isten nekünk is
megbocsátott. Az Istennel való közösséghez szükség van a testvérekkel való
közösségre. Nem lehet elválasztani egymástól Istent és gyermekeit. Be kell
fogadnunk a szívünkbe az ő szeretetét. Az apostol arra buzdítja az efezusi
keresztényeket, hogy mint Isten kedves gyermekei, legyenek az ő követői. És még
egyszer megmutatja, miért kell így viselkednünk: „Mint Isten kedves gyermekei,
legyetek az ő követői, és éljetek szeretetben, ahogy Krisztus is szeretett
minket.” A hívő ember szeretetben él, mert Isten maga a szeretet. Pál ezután
konkrét dolgokról beszél, egy olyan bűnnel szemben lép fel, amit előbb a
zsidóság, később pedig a kereszténység is a pogányok szemére vetett: ez pedig a
paráznaság és a belőle eredő tisztátalanság és kapzsiság. Az effajta
viselkedést – mondja Pál – ki kell vetni a keresztény életből. Sőt, már puszta
említésük káros, mert csorbát ejtenek a keresztény ember szentségén, vagyis az
Istenhez tartozásán. Kerülni kell az obszcén, kétértelmű, szégyenletes beszédet
is. Mindez tulajdonképpen rejtett bálványimádás. A hívő embernek őrizkednie
kell attól, hogy hamis okoskodással félrevezessék „a hitetlenség fiai”, akik
elutasították az Urat. A tanítvány „a világosság fia”, az evangélium gyermeke:
„Valaha sötétség voltatok, most azonban világosság az Úrban. Éljetek úgy, mint
a világosság fiai.” Ez a kapocs a kapott ajándék és a belőle fakadó feladat
között. Ezért nem élhetünk továbbra is a beletörődés és az énközpontúság
sötétjében. „Ébredj, aki alszol, támadj fel a halálból, és Krisztus rád ragyog”
– írja Pál. A keresztények arra kaptak meghívást, hogy elárassza őket a
Feltámadott fénye, formálják át vele a világot, ne törődjenek bele a gonosz
uralmába. Ezért nem szabad meggondolatlanul cselekedni, ahogyan azok teszik,
akik elveszítették az evangélium bölcsességét, és megfeledkeztek a szeretet
erejéről. Az intés, hogy ne részegeskedjenek, arra vonatkozik, hogy ne engedjék
magukat elkábítani a világi divatoktól. Sokkal bölcsebb dolog eltelni a
Szentlélekkel, aki arra sarkall bennünket, hogy örömünket zsoltárokban,
himnuszokban és szent énekekben juttassuk kifejezésre.
Imádság a
szegényekért
