Gal 3,22–29 – A Törvény
nem érvényteleníti az ígéretet
Pál
emlékezteti a galatákat, hogy az örökség, amit Isten Ábrahámnak ígért –
„szövetséget hozok létre köztem és közted, majd utánad utódaid Istene leszek” –
már Jézusé. Ez a szövetség aztán az Izrael népének a Sínai-hegyen adott Törvény
által jött létre. Mindez a kereszténység előtti történet – előbb Ábrahám, majd
Izrael története – előkészítője volt a végleges szövetségnek Jézus Krisztusban,
aki megment a bűntől és a haláltól. Ő az ábrahámi ígéretek egyedüli és
egyetemes örököse. Az üdvösség tehát nem származhat a Törvényből, csakis Jézus
Krisztus követéséből. A Törvény nem volt haszontalan, mert előkészítő értéke
volt. Ahogyan az apostol mondja: „a törvény nevelőnk lett Krisztusra, hogy a
hitben megigazuljunk”. Jézus tanítványai már nincsenek alárendelve ennek a
nevelőnek, vagyis nem állnak felügyelet alatt. „A hit eljövetelével azonban
kikerültünk a nevelő keze alól” – mondja. Megéljük azt a szabadságot, hogy „az
Isten fiai vagyunk a Jézus Krisztusba vetett hitben”. Az apostol hangsúlyozza,
hogy a Jézus Krisztusban való hit által közvetlen kapcsolatban vagyunk
Istennel. A hívők – mondja – a keresztség által „Krisztust öltötték magunkra”,
és ezáltal új teremtményekké váltak. Ennek fényében tárja a galaták elé az
evangélium egészen különleges újdonságát: „Nincs többé zsidó vagy görög, rabszolga vagy szabad, férfi
vagy nő.” Ez a néhány szó fölfedi, milyen nagy ereje van az evangéliumnak az
életben: segít, hogy leomoljon minden megosztottság, minden fal, ami elválaszt
másoktól. És egy új egység felé vezet. Az apostol világosan beszél: „mert
mindannyian eggyé lettetek Krisztus Jézusban”. A Krisztusban való hit segít,
hogy fölfedezzük Ábrahám hitének átformáló erejét: minden hátrahagyott, hogy
részese legyen Isten álmának, mellyel testvérré akarja tenni az egész
emberiséget.
Előesti imádság
