Gal 5,1–6 – A keresztények szabadsága
Pál, miután rámutatott a galaták előtt, hogy a megigazulást nem a Törvény szerinti tettek szerzik, hanem a hit, levonja a keresztények életére vonatkozó erkölcsi következtetéseket is. Krisztus – mondja az apostol – megszabadított bennünket a szolgaságból, hogy ezután szabadon élhessünk. Aki befogadja az evangéliumot, megszabadul minden bálványtól, minden szolgaságtól: csak Jézus az Úr. A létezés új állapota ez. Pál ezért buzdít arra, álljanak szilárdan a szabadságban, hogy ne essenek újra „a szolgaság igájába”. Arról a szolgaságról beszél itt, amit a körülmetélkedés jelent, mert a Törvénynek való alávetettséggel jár. Arra inti a galatákat, hogy tartózkodjanak a körülmetélkedéstől, különben a Törvény általi megigazulás útját választják. Így nem csak a Törvény átkát vonják magukra, de el is szakadnak Krisztustól, akiben pedig a keresztség révén ez idáig gyökereztek. A Krisztustól való „elszakadás” leírására használt páli kifejezés egyben romlást és megsemmisülést is jelent. Aki a Törvény általi megigazulást választja, saját romlását pecsételi meg, míg aki az evangéliumot követi, a Lélekből él. Sem a körülmetélkedés, sem pedig a körül nem metélkedés nem üdvözít, hanem csakis a Jézusban való hit. Az apostol szavai arra buzdítanak minket, Jézus tanítványait, hogy ne saját magunkban, ne műveinkben, ne szokásainkban bízzunk, vallásos szokásainkkal se kérkedjünk. Ami üdvözít, az nem más, mint ha hallgatjuk a Lelket, aki vezet minket. A Lélek az, aki munkálja bennünk az üdvösséget. Ezért mondhatja az apostol: „a hit a szeretetben teljesedik ki”.
Imádság az Úr anyjával, Máriával
