A Santa Maria in Trastevere bazilikában a békéért imádkoznak
Ef 2,1–10 – A Krisztusban való üdvösség ingyenessége
A megtérés előtt mindannyian „a világ szokása szerint” éltünk – emlékeztet Pál. Alá voltunk vetve a gonosz léleknek, vágyaink szerint éltünk, a test kívánságait, rossz gondolatokat követtünk, ahelyett hogy teljes szívünkkel, teljes lelkünkkel és teljes elménkkel Istent szerettük volna. Mivel pedig természetünkből adódóan „a harag gyermekei voltunk”, vagyis olyan módon éltünk, amit Isten nem tűrhetett, mert ellentétben állt az ő szeretettervével. Ő bűneink ellenére eljött, hogy megváltson minket – írja az apostol. „De a végtelenül irgalmas Isten azzal mutatta meg nagy szeretetét irántunk, hogy Krisztussal életre keltett minket, bűneinkben halottakat is – így kegyelemből kaptátok a megváltást; feltámasztott minket, és Krisztus Jézusban a mennyeiek közé helyezett minket.” Az Úr szíve megesik rajtunk, és szeretetét ajándékozza nekünk, határtalanul. Az egészben az a legkülönösebb, hogy a bűnös emberhez, tulajdonképpeni ellenségéhez fordul, nem pedig a bűneit már megbánt emberhez. Nem szorítkozik arra, hogy kiszabadítson bennünket egy kilátástalan helyzetből, hanem tovább is adja nekünk az igazi életet. Krisztusban az Atya kinyilatkoztatta nekünk irgalmas arcát. Mi, akik Krisztus, a szeretett Fiú testének tagjai vagyunk, már feltámadtunk vele, és ott vagyunk, ahol ő van: Isten mellett. Krisztussal és testével, az Egyházzal egyesülve szabadok vagyunk a gonoszság vak végzetétől, a magánytól és a haláltól. Mégpedig a kegyelem által szabadultunk meg, ismétli az apostol. Emlékeztet a kegyelem elsőbbségére, szemben azzal a hiú késztetéssel, hogy saját tetteink következményének tartsuk az üdvösséget. A hit annyit jelent, hogy szívünkbe fogadjuk Isten szeretetét, és hagyjuk, hogy munkálkodjék bennünk ereje szerint.
Imádság a szegényekért
