2Sám 7,1–5.8b–12.14a.16; Zsolt 89 (88); Róm 16,25–27; Lk 1,26–38
Elérkeztünk a karácsony kapujába. A szent
liturgia el akar kísérni minket, hogy találkozzunk a megszülető Gyermekkel.
Elsőként azt tárja elénk, milyen kívánsággal fordult Dávid a prófétához. „Nézd, magam
cédrusfából készült házban lakom, az Úr ládája meg sátorban lakik” – mondja Dávid
Nátánnak.
A
próféta erre azt válaszolja, Istennek nincs szüksége rá, hogy házat építsenek
neki. Emlékezteti Dávidot az Úr szavaira: „Azóta, hogy kivezettem Izrael fiait
Egyiptomból, sose laktam házban mind a mai napig, hanem ide-oda vándoroltam egy
sátorban – az volt a hajlékom.” Isten azóta együtt zarándokolt népével, hogy
meghallotta jajkiáltását Egyiptomban. Akkor alászállott égi hajlékából, és
megszabadította. Hozzátehetnénk: hány szegény, hány gyermek, hány idős, beteg,
idegen húzza meg magát egy-egy sátor bizonytalan, instabil ponyvája alatt!
Nincs hol lakniuk. Ahogy Dávid idejében, ahogy azon a bizonyos éjszakán
Betlehemben, a mai Betlehemekben, az Úrnak, a Gyermeknek és a szegényeknek
nincsen cédrusfából készült házuk, kívül rekedtek mindenféle házon.
Az
Úr nem saját magának készít házat, hanem népének. Sőt nem csak a népének! Olyan
tágas és szilárd házat épít, élő kövekből, ahol mindenki elfér. Karácsonykor az
Ige megtestesül, és az új épület szegletkövévé válik. Ezt a szegletkövet,
melyet az építők félredobtak, ezt a Gyermeket, akit senki sem fogadott be
Betlehemben, Isten az ő szent épületének alapjává tette. Karácsonykor ez a
Gyermek ismét szegletkővé válik, hogy a ház még tágasabb legyen, még nagyobbra
tárhassa a kapuit, hogy mindenkit befogadjon, akinek irgalomra van szüksége. Az
Úr a Fiával készítette elő minden gyermeke számára, ahogy majd maga Jézus
mondja: „Atyám házában sok hajlék van” (Jn 14,2). Azoknak, akik a maguk kis
ügyleteivel, kereskedéssel megszentségtelenítették a templomot, Jézus azt
mondja: „az én házamat az imádság házának fogják nevezni” (Mt 21,13). Az Úr
háza minden népet és nemzetet befogad.
Az evangélium úgy állítja elénk Máriát, a Gyermek
anyját, mint minden hívők között az elsőt. Ő, miután meghallotta az angyal
szavát, kitárta a szívét, és az Úr belőle építette az első házat. Mária ezen a
vasárnapon arra buzdít bennünket, hogy fogadjuk be a karácsonyt, ne legyünk
mindig ugyanolyanok, ne zárkózzunk be szokásos aggodalmaink közé, hanem
költözzünk be nagylelkűen a házba, amit az Úr nekünk ajándékozott. Mária, az Egyház
képe mellénk áll, hogy vele együtt mi is elismételhessük: „Íme, az Úr
szolgálója vagyok, legyen nekem a te igéd szerint.” Akkor mi is az Úr háza
leszünk, a béke és az irgalom helye, saját magunk és mindazok számára, akik a
föld valamely pontján a szabadításra várnak.
Imádság az Úr napján
