Lk 1,57–66 – Keresztelő János születése
Keresztelő János, az utolsó próféta egyesíti
magában az Ószövetség egész, Jézus misztériumára mutató, prófétikus
hagyományát. Úgy is mondhatjuk, hogy a Keresztelő Isten utolsó kegye, az utolsó
próféta, mielőtt az Úr, szava által, közvetlenül szólna hozzánk. Lukács
evangélista hangsúlyozza, hogy a születése Isten beavatkozásának következménye,
aki termékennyé tette Zakariást és Erzsébetet. Az idős szülők felismerik gyermekük
születésének különleges voltát, és hatalmas öröm tölti el őket. A hitetlenség
pillanatai után Zakariás kinyilvánítja, hogy hisz Isten szavában, mely erős és
hatékony. Hívő ember lett belőle. Nem néma többé, nyelve megoldódik, és
beszélni kezd. Szíve megtelik örömmel a fiú miatt, aki Isten szava meghallgatásának
gyümölcse. János születése nemcsak Zakariás házában vált ki csodálkozást, hanem
a szomszédok körében is. Ez történik mindig, valahányszor valaki meghallgatja
az evangéliumot és valóra váltja: az evangéliumi szeretet hatására az emberek
között újfajta légkör alakul ki, ünnepi légkör, csodálat aziránt, amit a
szeretet okozott. Az evangélium meghallgatása a világ megváltoztatásának útja. Ez
az út nem a felszínen kanyarog, hanem belül, a mélyben, és az ég felé vezeti a
világot. Itt állunk a karácsony küszöbén, amikor az Ige testté lesz, hogy
megmentse a világot a bűntől és a haláltól. Az üdvösség történetének első
lépése olyan szívből indul ki, mely befogadta Isten szavát.
A karácsony azt kéri tőlünk, hogy szülessünk
újra Jézussal.
Imádság a szentekkel
