Boldog Charles de Foucauld-nak, Jézus kistestvérének
emléknapja: „mindenki testvére” volt; 1916-ban az algériai sivatagban ölték
meg, ahol imában és testvéri közösségben élt a tuareg néppel.
Lk 10,21–24 – A hetvenkét tanítvány
visszatérése
A
hetvenkét tanítvány, akiket Jézus missziós útra küldött, megtapasztalta az
evangélium erejét, mely meg tudja változtatni önnön életüket és a világ életét.
Visszatérve elbeszélik Jézusnak rendkívüli missziós tapasztalataikat. A látott
csodák örömmel töltötték el őket. Jézus maga is „kitörő örömmel dicsőítette az
Istent a Szentlélekben”. Ez az öröm abból születik, ahogy látja beérni az
evangélium első gyümölcseit tanítványai keze nyomán, akiket meghívott, részesei
legyenek művének, álmának, hogy megszabadítja az embereket a gonosz hatalmából.
Nem sokkal korábban ezt mondta nekik: „Láttam a sátánt: mint a villám, úgy
bukott le az égből” (Lk 10,18). Most a történtektől meghatottan az égre emeli
tekintetét és hálát ad az Atyának, amiért úgy döntött, hogy szeretetének titkát
ezeknek a tanítványoknak nyilvánítja ki, akik rábízták magukat. Hinni annyi,
mint Jézussal együtt megélni álmát, és képesnek lenni megvalósítani. Ez magának
az Atyának az álma, ahogy Jézus el is magyarázza a tanítványoknak: „Senki sem
tudja, hogy ki a Fiú, csak az Atya, és hogy ki az Atya, azt csak a Fiú vagy
akinek a Fiú ki akarja nyilatkoztatni.” Az apostolok minden öröme abban áll,
hogy ismerhetik Jézust és az Atyát. És Jézus boldognak nevezi őket, mert
részesei lehetnek az ő küldetésének, mert belépnek annak az új történetnek a
középpontjába, amit Isten elkezd megvalósítani az emberek között.
Imádság
az Úr anyjával, Máriával
