Mt 11,28–30 – Az én igám édes
Jézus előtt ott sorakoznak a szegények tömegei, a
kicsinyek, akiket nem tartanak sokra, sőt kirekesztenek, mert a társadalom tehernek
tekinti őket. Ferenc pápa több alkalommal is beszélt „a kirekesztés
kultúrájáról”, ami társadalmainkat jellemzi. Az evangéliumok szembesítenek
bennünket a kirekesztettek helyzetével és kiemelik a kicsinyek iránti
együttérzés fontosságát. Ez az együttérzés vezeti hozzájuk Jézust is. Az
evangélium egyik központi tanítása, hogy a keresztényeknek szembe kell
szegülniük a gyöngék kirekesztésével. Ők azok, akiken Jézusnak ma is megesik a
szíve, hozzájuk szól ezekkel a szavakkal: „Gyertek hozzám mindnyájan, akik
elfáradtatok, s akik terhet hordoztok.” Látja a tömeget, mely nyög a nehéz
életkörülmények és a közönyös hatalom által rárakott terhek miatt. Magához hívja őket, és vigasztalást ígér. Felajánlja
nekik édes és könnyű igáját. Ezt könnyű hordoznunk. Nem azért, mintha nem
kívánna semmit: éppen ellenkezőleg! Jézus magasztos ideált kínál. Olyan evangéliumot
hirdet, ami radikális döntéseket, teljes önátadást követel. Ez az iga mégis
könnyű, mert valóban közel áll az emberhez, ahogy Jézus maga is közel áll az
emberekhez, a kicsinyekhez és az elesettekhez. A szeretet evangéliuma
sokat kíván, de édes teher, melynek viselése megment minket. Jézus önmagát
állítja elénk példaként: „Tanuljatok tőlem, mert szelíd vagyok, és alázatos
szívű.” Jézus igája önmaga és az ő evangéliuma. Nem külső terhet rak a
vállunkra. Az iga a szeretet evangéliuma, amit az Úr maga él meg elsőként.
János, a szeretett tanítvány azt írja első levelében: „parancsai nem nehezek” (1Jn
5,3). Jézus szeretete az, ami megment és megtart minket.
Imádság a szentekkel
