Szent
István diakónus, az első vértanú emléknapja.
Mt
10,17–22 – A tanítványok üldöztetése
Megünnepeltük
Jézus születésének misztériumát, és az Egyház rögtön ezután arra hív, hogy az
első keresztény mártírról, Istvánról elmélkedjünk. Aki meghal az evangéliumért,
az újjászületik az égben. Ez az oka annak, hogy a mártírok boldoggá avatása
során az Egyház nem vár el csodákat. István, a protomártír a liturgikus
naptárban a karácsony első beérett gyümölcse. Halálával tanúságot tesz a
karácsony titkának lényegéről, vagyis a szenvedélyes szeretetről, ami arra
késztette a mennyei Atyát, hogy az emberek üdvössége érdekében elküldje Fiát a
földre. A liturgia ezen a napon egy olyan evangéliumi szakaszról való
elmélkedésre biztat bennünket, mely Jézus egyik missziós beszédét tartalmazza.
Jézus ebben a beszédben elmondja a tizenkettőnek, milyen sors vár tanítványaira
és mindenekelőtt rá, saját magára. Szavai hallatán a tanítványok
felzaklatódnak. Ám Jézus megígéri nekik, hogy ha az emberek bíróságai előtt
állnak, ő mindig mellettük lesz majd a Szentlélekkel együtt, és támogatni fogja
őket. Íme, István az első, akinek Jézus halála után szembe kell néznie az
emberek bíróságával, és a hitéért halálra ítélik. Vele veszi kezdetét a keresztény
mártírok évszázadokon átívelő története. Egy szent történet, amely ma is
folytatódik, és amelynek szereplői drága kinccsel ajándékozzák meg az Egyházat.
István, aki Pállal együtt Gamáliel iskolájának volt a tanítványa, csatlakozott az
apostolok tanításához, és később a szeretetszolgálatért felelős hét diakónus
közé választották. „István kegyelemmel és erővel eltelve nagy csodákat és
jeleket művelt a nép körében”, olvassuk az Apostolok cselekedeteiben (ApCsel
6,8). Nem hallgathatott az evangéliumról, amit hallott, és ami megváltoztatta az
egész életét. Mestere példáját követve megkövezése közben arra kérte Istent,
vegye magához lelkét, és bocsásson meg üldözőinek. István vezeti azok seregét,
akik bárhol, bármely korban, változatos módon, de akár életük feláldozása árán
is tanúskodtak, vagy tanúskodnak ma is az evangéliumról. Ők mindannyian, akik
látták, hogy „nyitva az ég, és az Emberfia ott áll az Isten jobbján” (ApCsel
7,56), ma a mennyben vannak, és „színről színre látják” Istent. Ránk pedig drága
példájukat hagyják, hogy hogyan hallgassuk meg az evangéliumot, és hogyan
kövessük Jézust.
Karácsonyi
imádság
