December 7., hétfő
Szent
Ambrus (†397) milánói püspök emléknapja: népe pásztoraként, a szegények és a
gyengék oltalmazójaként, az Egyház erős védelmezőjeként szembeszállt a császár
önhittségével. A Santa Maria in Trastevere bazilikában a betegekért
imádkoznak.
Lk 5,17–26 – Ma megfoghatatlan dolgoknak voltunk
tanúi
Lukács beszéli el ezt a csodát, amit Jézus
farizeusoktól és a Törvény tanítóitól körülvéve vitt véghez. Hangsúlyozza a
béna ember barátait jellemző elszántságot és kreativitást, amikor elhatározták,
hogy mindenáron odaviszik beteg társukat Jézus elé. Valójában a csoda ezeknek
az embereknek a hite által valósult meg. Olyan hit által, mely szeretetből,
állhatatosságból és kitartásból táplálkozik. Amikor meglátják az ajtó előtt
összegyűlt tömeget, lebontják a tetőt, és leengedik Jézus elé a beteget. Sokat tanulhatunk
a viselkedésükből! A mi barátságaink sokszor felszínesek, érzelgősek és
beletörődők. Ahhoz sem kell sok, hogy megfeledkezzünk egymásról. A béna ember
barátai nem így tettek. Példájuk buzdít, hogy figyeljünk oda másokra, gondoskodjunk
egymásról, mindenekelőtt arról, aki beteg, szegény vagy kiszolgáltatott. A tanítványoknak
gondoskodó, felelősségteljes szövetséget kell kialakítanunk a szegényekkel és a
betegekkel. Ebből a szövetségből csodák fakadnak. A barátok számára
legfontosabb a beteg ember. Őt állítják a középpontba, és nem csupán fizikai
értelemben. Ő kerül az emberek, köztük Jézus figyelmének is a
középpontjába. Jézus végül olyan mértékű figyelmet szentel ennek a betegnek,
mely messze meghaladja a barátok és a jelenlévők várakozásait. Odafordul hozzá,
és azt mondja: „Bűneid bocsánatot nyertek.” Látja a béna ember szívét is, észreveszi,
hogy bűnbocsánatra van szüksége, és megadja neki a teljes gyógyulást: mind a
test, mind a szív gyógyulását. Örömteli dolog, ha azt mondhatjuk, hogy a
keresztények a szegények, a betegek, a gyengék barátai. Ezzel veszi kezdetét a
világ megváltoztatása, amiért Jézus eljött a földre.
Imádság a betegekért
