Laurindo
és Madora emlékezete: a Sant’Egidio közösség két mozambiki fiatalja háborúban
halt meg. Velük együtt emlékezünk meg minden fiatalról, akik a konfliktusok és
az erőszak áldozatai lettek.
Lk 2,36–40 – Anna próféta asszony
tanúságot tesz Jézusról
Miután elbeszélte Simeon és a Gyermek találkozását,
Lukács evangéliuma beszámol egy másik aznapi találkozásról: az idős Anna
próféta asszonnyal. Anna már nyolcvannégy éves. Életét a templomban éli. Azt
gondolhatnánk róla, számára nincs más hátra, mint változatlanul végigélni
napjait, egészen a halálig. Ám a Gyermekkel való találkozás megváltoztatja
életét. Míg Simeon a Nunc dimittis himnuszt zengte („Most bocsásd el, Uram…”),
Anna új erőt merített a találkozásból, új hivatást kapott. Évei nem jelentenek
terhet többé, az idős asszonyból az evangélium hirdetője lesz. Isten számára
valóban semmi sem lehetetlen. Anna példát ad mindenkinek arról, hogyan változik
meg életünk, ha valóban találkozunk Jézussal. Nem számítanak az évek, nem
számít, mit tettünk, egyedül az számít, engedjük-e, hogy az Úr megérintse a szívünket.
Keresztény közösségeinket felszólítja ez az evangélium, hogy segítsék az időseket
annak fölfedezésében, milyen feladatot bíz rájuk az Úr. Lehet, hogy csak
imádkozniuk kell és beszélgetniük a fiatalokkal vagy akár a kortársaikkal. Ez
az idős asszony „dicsőítette az Istent”, imádkozott, és „beszélt róla (a Gyermekről)
mindenkinek”, tehát mai szóval mondva: evangelizált. Lukács azzal zárja ezt az
evangéliumi szakaszt, hogy Mária, József és Jézus visszatérnek Názáretbe. Majd
néhány szóban összefoglalja Jézus „rejtett életét”, harminc évet. Mi, akiket
betegesen hajt a szereplési vágy, azonnal feltesszük magunknak a kérdést, vajon
Jézus miért nem úgy kezdte tevékenységét, hogy jeleket adott és csodákat
művelt. Himnuszában Pál megénekli: Jézus „hasonló lett az emberekhez” (Fil
2,7), hogy megmutassa, az üdvösség megvalósulása nem idegen a hétköznapoktól. Hétköznapjaink
során nekünk is növekednünk és erősödnünk kell, el kell telnünk bölcsességgel
és Isten kegyelmével, ahogy Jézussal történt. Olyan mértékben növekszünk majd, ahogyan
az evangéliumot nap mint nap fellapozva igyekszünk tettekre váltani.
Karácsonyi imádság
