December 6., advent 2. vasárnapja
Szent
Miklós (†343) ünnepe: a kis-ázsiai Mira (ma: Demre, Törökország) püspöke volt;
tisztelete minden keleti egyházban él; ereklyéit az olaszországi Bariban őrzik.
Emlékezzünk meg minden keleti keresztényről.
Iz 40,1–5.9–11; Zsolt 85 (84); 2Pt 3,8–14; Mk 1,1–8
„Jézus Krisztus, Isten Fia evangéliumának kezdete” –
ezzel a mondattal indul Márk evangéliuma, mely elkísér minket az új liturgikus
év során. Az evangélium Jézus Krisztus örömhíre, azok számára pedig, akik
hallgatják, új kezdetet jelent. Ezért az evangéliumot nem elég egyszer
meghallgatni, mindannyiunknak többször meg kell hallgatnunk, sőt, sose
hagyhatunk fel a hallgatásával. Egyetlen kor, egyetlen nemzedék sem lehet meg
nélküle. Ha meghallgatjuk az evangéliumot, az megújítja életünket, megszabadít énünk,
személyes sorsunk láncaitól és a gonosz fogságából. Új jövő vár ránk, és a mai
evangélium arra hív, hogy készítsük elő ezt. Kellős közepén a járványnak, mely
rávilágít világunk törékenységére, az evangélium hírül adja, hogy hamarosan eljön
az emberek közé valaki, aki új jövőt és örök üdvösséget ajándékoz nekik. Nincs
többé idő a félelemre, a múltba révedésre, a csüggedésre vagy arra, hogy más
hangokra figyeljünk, hiszen akkor fennáll a veszélye, hogy elszalasztjuk a
kedvező alkalmat. Az evangélium kezdőszavai Keresztelő Jánoshoz hasonlóan utat nyitnak
a közelgő Úr előtt. Utat nyitni az Úr előtt, és végigmenni ezen az úton azt is
jelenti, hogy elolvassuk az evangéliumot, átelmélkedjük, és a gyakorlatban is
megvalósítjuk. „Az Úr útja” elért hozzánk, az üdvösség alászállt az életünkbe.
Ebben a meggyőződésben rejlik Keresztelő János
ereje. Alig várja, hogy elérkezzen Isten jövője, és ezt hangosan tudtunkra is
adja. Nem törődik bele, hogy a világ remény nélkül maradjon. Nem hallgat, hanem
tiltakozik; szavai borotvaélesek, ahogy az elvárható minden prédikátortól.
János az emberek szívéhez szól. Arra vágyik, hogy szava betöltse a szívekben
tátongó ürességet, lesimítsa az önzés hegyeit, lerombolja a falakat, melyek
elválasztanak, kitépje a keserű gyökereket, melyek megmérgezik az emberi
kapcsolatokat, kiegyenesítse az ösvényeket, amiket eltérített a gyűlölet, a
rágalmazás, az irigység, a közöny és a gőg.
Márk evangélista megjegyzi: „Kivonult hozzá egész
Júdea vidéke és Jeruzsálem minden lakója”, hogy megkeresztelkedjenek, és
megvallják bűneiket. A vasárnapi szentmise, maguk a templomaink is –
legyenek kicsik vagy nagyok – olyan helyek, ahol Keresztelő János köré gyűlünk,
hogy meghallgassuk prédikációját. Amikor Isten szavát hirdetik és magyarázzák,
abban a pillanatban megnyílik az Úr útja; boldogok leszünk, ha be tudjuk
fogadni a szót, és végig tudunk menni az úton, mert bizonyos, hogy elvezet az
eljövendő Úrral való találkozáshoz.
Imádság az Úr napján
