Damaszkuszi Szent János szerzetes és
egyházatya ünnepe: Damaszkuszban élt a VIII. században; javait szétosztotta a
szegényeknek, és belépett a Jeruzsálem közelében lévő Szent Szabbász-kolostorba
(Mar Szabbasz). Imádság a szíriai keresztényekért.
Mt 9,27–31 – Jézus meggyógyít két vakot
Miután
Jézus kilép a zsinagóga elöljárójának házából, két vakkal találkozik, akik
egyszerű könyörgéssel fordulnak felé: „Dávid fia, könyörülj rajtunk!” Az
evangéliumokban gyakran találkozunk ezzel a kéréssel. Az Egyház minden
szentmise kezdetén elmondatja velünk: „Uram, irgalmazz!” Ez az első és
legfontosabb könyörgés, amit az Úr nagysága előtt állva hozzá intézhetünk: a
szeretet szegény koldusai vagyunk. Jézus bemegy a házba, fogadja a két vakot,
beszél velük. A gyógyulás soha nem valamiféle varázslat, ezoterikus
szertartások, gyakorlatok gyümölcse. Mindig a Jézussal való személyes
kapcsolaton belül történik meg: találkoznunk kell a tekintetével, a szívével,
bizalommal kell kötődnünk hozzá. Jézus ezért kérdezi a két vaktól: „Hiszitek,
hogy meg tudom tenni?” A belé vetett bizalomra kérdez rá. E nélkül a közvetlen,
bizalmas személyes kapcsolat nélkül nincs semmiféle gyógyulás. Amikor a két vak
igennel válaszolt a kérdésére, Jézus megérintette a szemüket, és így szólt:
„Legyen hitetek szerint!” Erre a két vak ember szeme megnyílt. A hit és a
gyógyulás között egyenes arányosság van. Igaza volt a híres múlt századi
protestáns teológusnak, Karl Barthnak: „Isten nem ugyanúgy cselekszik, ha
imádkozunk, mint ha nem imádkozunk.” Értékes tanítás ez. Az imádság a hívő
ember első műve. Ráhagyatkozik általa az Úrra, aki meghallgatja, és válaszol.
A Szent Kereszt imádsága
