Iz
62,11–12; Zsolt 97 (96); Tit 3,4–7; Lk 2,15–20
„A
nép, amely sötétben jár, nagy fényességet lát” (Iz 9,1). Izajás próféta szavai
megelőlegezik, ami karácsony éjszakáján történik. Egy népről beszél, mely a
sötétben vándorol. Ma, a világjárvány idején az emberiséget sötétség veszi
körül, nem látjuk a jövőt. Mindannyiunk szíve mélyén ott rejtőzik egy probléma,
egy aggodalom, egy kérdés, egy fohász. És íme, megjelenik egy angyal, és azt
mondja: „Ne féljetek! Íme, nagy örömet adok tudtul nektek, és az lesz majd az
egész népnek. Ma megszületett a Megváltó nektek, Krisztus, az Úr, Dávid
városában.” Az evangélium azt mondja, hogy József és Mária „fölment” Názáretből
Betlehembe. Igen, nekünk is „föl” kellene mennünk Betlehembe, ahhoz a
barlanghoz. Hozzánk is szól az evangélium, amikor azt mondja: „Találtok egy
jászolba fektetett, bepólyált gyermeket.”
Abból
a jászolból indul el az új történet, mely az alázatos és megvetett pásztorok
kicsiny csoportjával veszi kezdetét. Nem tűnik különösebben nagyszabású és
fontos történetnek, mégis gyökeresen megváltoztatja a világot. A karácsony
arra kér minket, fogadjuk be a Gyermeket, akiről Izajás azt mondja, hogy ő a
„Béke Fejedelme. Messzire kiterjed majd uralma, és a békének nem lesz vége.”
Abban a Gyermekben megtestesül mindaz a sok-sok gyermek, akik sírnak a háborúk
és az erőszak miatt. A betlehemi Gyermek arra kér bennünket, hogy
hallgassuk meg azok véget nem érő panaszát, akik többé nem bízhatnak a jövőben.
Abban a Gyermekben összpontosul a megújult és megmentett világ álma. Ahogy Pál
apostol írja Titusznak: „üdvözítő Istenünk kinyilvánította jóságát és
emberszeretetét, megmentett minket.” Igen, ezen az éjszakán – egy embertelen
világ éjszakájában – ismét megjelenik a karácsony titka, hogy még
erőteljesebben hirdessük az evangélium üzenetét a szegényeknek; hogy az
eljövendő béke még kézzelfoghatóbbá váljon.
Fogadjuk
be a karácsony titkát! Ne féljünk újjászületni azzal a Gyermekkel. Ő megad
nekünk mindent, és velünk együtt azt szeretné, hogy története az egész világon
elterjedjen. Tőlünk mindössze annyit kér, szülessünk újjá vele, hogy a
szeretetéből élhessünk. A karácsony arra hív minket, hagyjunk magunk
mögött minden félelmet és aggodalmat, vigyük magunkkal a Gyermeket és hirdessük
az ő álmát mindenkinek, a föld legvégső határáig. Akkor ránk is érvényesek
lesznek Lukács evangélista szavai: „Aki csak hallotta, csodálkozott a pásztorok
beszédén.” Nagy szükség van a szeretetre és a békére. Sokan várják az
evangéliumot, hogy újjászülethessenek egy derűsebb életre; sokan várják a
közösségeket, hogy együtt álmodhassanak a békéről; kopogtatnak az ajtóinkon,
hogy segítséget kérjenek; kinyújtják a kezüket, hogy valaki kézen fogja és
elkísérje őket. A Gyermek a válasz arra a szeretetvágyra, ami mai
világunkat jellemzi.
Karácsonyi
imádság
