Hálaadás az Úrnak az elmúlt évért.
Jn
1,1–18 – Az Ige testté lett
A
naptári év végén a liturgia János evangéliumának Előszavát tárja elénk. Az Ige,
vagyis a Szó testté lett. Az evangélista kijelenti: a Szó elhagyta a mennyet, leszállt
a földre, hogy közöttünk éljen. Még nagyobb meggyőző erővel úgy is mondhatnánk,
hogy a Szó, aki a mennyben lakik, alászállt a földre, hogy meghallgassuk, és a
belőle kiáradó erőtől ösztönözve mi is felmenjünk a mennybe, ahol mindörökre
lakik. Ez a misztérium alkotja a Szentírás lényegét. Természetesen a Biblia nem
egyenlő magával a földre szállt Igével – aki mégis csodálatos módon jelen van
benne, hogy minden ember találkozhasson vele, és befogadhassa a szívébe. A Biblia
az Ige szentsége, szakramentuma. Amikor a szentmisén felolvassák, hirdetik,
maga Isten szól hozzánk, közvetlen és érthető módon. Az egész Biblia azért
íródott, hogy kézzelfoghatóvá váljék számunkra Isten szeretetének misztériuma.
Az evangélista ugyanakkor megjegyzi, hogy az emberek sajnos nem fogadják be Isten
szeretetét: az Ige volt a világosság, de az emberek a sötétséget választották;
az Ige övéi közé jött, de nem fogadták be. A gonosz misztériuma ez, mely a
mi életünkben is jelen van. Ébernek és figyelmesnek kell lennünk, hogy ne
kerekedjen fölénk. A Teremtés könyvének elején olvashatjuk Isten Káinhoz
intézett szavait: „ha nem cselekszel helyesen, nem bűn van-e az ajtó előtt?”
(Ter 4,7) Jaj nekünk, ha beengedjük: bezárja az ajtót mások előtt. Ha azonban tágra
nyitjuk a szívünket Isten Szava előtt, a gyermekei leszünk. Az evangéliumnak a
mi életünkben is testté kell lennie. Azzal tudjuk legjobban kifejezni a hálánkat
az Úr szüntelenül felénk áradó szeretetéért, ha gyakran forgatjuk az evangéliumot.
Karácsonyi
imádság
