Lk 1,5–25 – Keresztelő János születésének hírüladása
Lukács evangélista a Prológus első négy verse után
azzal kezdi elbeszélését, hogy az angyal megjelenik Zakariásnak a templomban,
és hírül adja neki egy fiú születését, akit Jánosnak kell neveznie. Ez az első angyali
híradás, mely fölkészít minket Jézus születésére. Isten ezekben a napokban közvetlenül,
kivételes és végérvényes módon avatkozik be az emberi történelembe. Többé nem
prófétákat küld, hanem a saját Fiát, ám épp a helyzet kivételes volta miatt előbb
még elküldi azt, akinél „asszonyok szülöttei közt nem akadt nagyobb”. Keresztelő Jánosnak, a legnagyobb prófétának már a születése is isteni
beavatkozásra történik. Lukács bemutatja nekünk Zakariást, a papot és a feleségét,
Erzsébetet. Mindketten idősek, Erzsébet ráadásul meddő is. Nem vártak már mást,
mint életük végét, beletörődtek, hogy számukra már csak ez következik. Zakariás
és Erzsébet alakjában megláthatjuk azt a sok idős embert, akiket a mai
társadalom félreállít, nem vesz figyelembe, vagy ami még ennél is rosszabb,
kirekeszt, még akkor is, ha ez úgy valósul meg, hogy idősotthonokban helyezi el
őket. Az evangélium rámutat, milyen messze van a kirekesztés kultúrájától Isten
álma. Ő közbelép, és lehetővé teszi mindazt, ami addig lehetetlennek tűnt
fel. Azok számára, akik mondogatják, úgysem változik soha semmi, ez az
evangéliumi szakasz bebizonyítja, hogy minden megváltozhat. Isten elküldi az
angyalt a templomban tartózkodó Zakariáshoz, hogy hírül adja neki, fiuk születik.
Zakariásnak, aki már minden reményét elveszítette, eláll a szava, megnémul. És
valóban: Erzsébetnek idős kora és meddősége ellenére gyermeke születik.
Öregségükben új küldetést, új feladatot kapnak. Senki sem olyan idős, hogy ne
láthatna, cselekedhetne új dolgokat! Senki sem annyira meddő, hogy ne adhatna
új életet.
Előesti imádság
