A Guadalupei (Mexikó) Szűzanya emléknapja. Megemlékezünk a trasteverei Filomenáról, aki egy intézetben halt meg 1976-ban Rómában. Vele együtt emlékezzünk meg minden idős emberről, különösen azokról, akik magányosan vagy intézetben élnek.
Mt 17,10–13 – Illés már eljött, de nem
ismerték fel
Az evangélium azt a rövid párbeszédet mondja el,
mely Jézus és a tanítványok között zajlott a színeváltozás után, a Tábor
hegyéről lefelé jövet. A látomás egyik főszereplőjéről, Illés prófétáról
folyt a társalgás. A tanítványok egyre biztosabbak voltak benne, hogy
Jézus a Messiás. De az írástudók továbbra is úgy tartották, hogy a Messiás
előtt Illésnek kell eljönnie. Jézus megerősítette a tanítványokat a prófécia
igazságában, ám elmagyarázta nekik, hogy Illés már eljött, az emberek azonban
nem ismerték föl, sőt, elutasították, és „úgy bántak vele, ahogy akartak”. A tanítványok
azt hitték, hogy Jézus a Keresztelőről beszél, pedig valójában azt mondta el
nekik, hogy milyen sors vár az Emberfiára. A Keresztelő elsődleges
feladata az volt, hogy előkészítse az Úr útját. Minden tanítványnak szüksége
van valakire, aki a Keresztelőhöz vagy Illéshez hasonlóan előkészíti benne az
Úr útját. Szükségünk van egy erős hangra, mely e világ pusztaságában hangosan
kiáltja, hogy nemsokára elérkezik valaki, aki igazán szeret minket. Illés tehát
Isten hirdetett szava, a ma is szóló prófécia. Ahogy Sirák fiának könyve írja
róla: „szava lángolt, mint az égő fáklya” (Sir 48,1). Mindannyiunktól azt kéri
az Úr, ne csukjuk be a szemünket, vegyük észre „Isten jeleit”, ne tapasszuk be a
fülünket az evangélium előtt, ne zárjuk be a szívünket, és akkor befogadhatjuk
az Urat, aki hamarosan elérkezik közénk.
Előesti imádság
