Mt 11,16–19 – Nem hallgattak sem
Jánosra, sem Jézusra
Továbbra is Máté evangéliumát olvassuk. Ezúttal azt
a szakaszt, ahol Jézus a saját nemzedékéről beszél. Szavaiból kiindulva mi is
megállhatunk egy kis időre, és vethetünk egy pillantást saját nemzedékünkre.
Különleges történelmi pillanatban élünk, a koronavírus-járvány kellős közepén,
mely felforgatta az egész bolygót. Ez a teljesen új helyzet új fejlődési
modellt, új jövőképet kíván, melynek kialakításához újfajta kreativitásra van
szükség. Fogalmazhatunk úgy is, hogy a világjárvány hatására egy csapásra fölismertük
a régi világ törékenységét. Kénytelenek vagyunk újratervezni a bolygó jövőjét.
Számunkra, keresztények számára is nagy kihívás, hogy bátrabban és
nagylelkűbben hirdessük az evangéliumot ennek a nemzedéknek. Itt az idő, hogy
megtegyük. Erre a történelmi pillanatra alkalmazhatjuk azt a rövid példázatot,
amit Jézus mond el a mai evangéliumi szakaszban. Tömör szemrehányást
olvashatunk benne a téren elmaradó játék miatt: „Furulyáztunk nektek, de nem
táncoltatok, siratót énekeltünk, de nem jajgattatok.” Vajon mit akar evvel
mondani Jézus? Azt hiszem, a meddő, belső viták elítélését láthatjuk itt,
amikor némelyek azt mondogatják, minden rossz, míg mások azt, minden jó, és ez
végül ahhoz vezet, hogy semmi sem történik. A tér üres marad. Mennyi fölösleges
vita van még a keresztény közösségekben is! Jézus fel akar rázni minket, hiszen
a küldetés nem tűr halasztást. Félre kell tenni a késlekedést, a
bizonytalankodást, és sürgősen ki kell menni a térre, hogy hirdessük az
evangéliumot ennek a nemzedéknek. Jézust azzal vádolják, hogy falánk és iszákos,
pedig csupán arról van szó, hogy nagy fontosságot tulajdonít az emberek
örömének és boldogságának, és ez az igazi bölcsesség: „A bölcsesség
azonban igazolja magát tetteivel.” Ismét különleges hangsúlyt kap a szegények
iránti szeretet, mely maga Isten szeretetének is legfőbb jellemzője.
A Szent Kereszt imádsága
