Egy
nápolyi kisfiú, Gigi emlékezete: 1983-ban erőszakos halállal halt meg. Vele
együtt emlékezünk meg minden gyermekről, aki az emberek erőszakossága miatt
szenved és hal meg. Imádkozzunk a gyermekekért.
Mt 21,28–32 – A vámosok és a cédák
megelőznek titeket
Rögtön azután, hogy a főpapok hatalmának eredetéről
faggatják, az Úr elmondja a példabeszédet az apáról, aki kiküldi két fiát a
szőlőbe dolgozni. Az első nemet mond, aztán mégis kimegy, a második pedig épp
ellenkezőképpen tesz: igent mond, majd mégsem megy ki. Jézus megállapítja, hogy
az első az, aki eleget tesz az apa kívánságának, nem a második. A megbánás
– a Biblia gyakran hangsúlyozza – sok bűnt eltöröl. Nem az a baj, ha nincs
kedvünk valamihez, hanem ha továbbra is nemet mondunk. Ez az evangéliumi
példabeszéd egyértelművé teszi a szó és a tett közti ellentmondást, mely
gyakran jellemzi viselkedésünket. Az evangélium szava arra hív, hogy valamennyien
vizsgáljuk meg szívünket és életünket: hányszor fordul elő velünk is, hogy csak
beszélünk, de annál tovább nem jutunk? Milyen sokszor van telve a szánk bölcsességekkel,
miközben az életünkből hiányzik a szeretet? Az Úr figyelmeztet: nagyon is számít,
hogyan viselkedünk, valóban szeretünk-e, irgalmasok, barátságosak, szolidárisak
vagyunk-e. Azt mondja, képesek vagyunk változtatni, javítani a viselkedésünkön.
Amit igyekeznünk kell elkerülni, az az agresszív következetesség. Nem a
következetesség ment meg bennünket, hanem a szeretet. Jézus ezért ki meri
mondani:
„a vámosok és a cédák megelőznek benneteket az Isten országában”, mert ők elfogadták Jézus felkínált
barátságát. Csak ez az, ami számít! Hagynunk kell, hogy magával ragadjon Isten
szeretetének misztériuma, melynek befogadására ezen a karácsonyon is föl kell
készítenünk a szívünket.
Imádság az Úr anyjával, Máriával
