Szent
Dávid próféta emléknapja: neki tulajdonítanak több zsoltárt – ősidőktől fogva a
zsoltárokból táplálkozik a zsidók és a keresztények imádsága. Canterburyi (Becket)
Szent Tamás (†1170) emléknapja: az igazságosságnak és az Egyház méltóságának védelmezője.
Boldog Salkaházi Sára emléknapja: 1944-ben ezen a napon lőtték a Dunába, mert
zsidó asszonyok és lányok életét próbálta megmenteni.
Lk 2,22–35 – A nemzetek világossága
Az evangélium ma az öreg Simeon és az újszülött
Jézus találkozását tárja elénk. Az evangélista elbeszéli, hogy Mária és József
felment a jeruzsálemi templomba, ahol a mózesi törvény szerint föl kellett
ajánlaniuk elsőszülöttjüket az Úrnak. Azon a reggelen az agg Simeon is felment
a templomba. Olyan ez, mint egy kettős zarándoklat: a kis názáreti család és az
idős Simeon is elindult. Az evangélista hangsúlyozza, hogy Simeon „igaz és
istenfélő ember” volt, azaz engedte, hogy élete során a Lélek vezesse. Nem az a
fajta, aki csak a saját ösztöneire és szokásaira hallgatott. Nem is egyszerűen
arra törekedett, hogy a külsőségek szintjén eleget tegyen a vallási előírásoknak.
A Szentlélek „indítására” cselekedett, írja Lukács. Lelki ember, hívő, aki
hagyja, hogy Isten és az ő akarata irányítsa, lelki szemeivel folyamatosan
Isten „jeleit” keresi az életében. Simeon nem volt eltelve önmagával. Mindennap
várta az Urat és hívő tekintettel figyelte, ami körülötte történt.
Istenkeresése közben megértette, hogy nem hal meg addig, amíg nem látja a
Messiást. Azon a napon, amikor meglátta a gyermekét bemutató kicsiny názáreti
családot, szívében megvilágosodott. Igen, ha az ember folyamatosan Istent
keresi, elérkezik a pillanat, amikor meglátja. Simeon karjába vette a
kisgyermeket, és elmondta a Szentírás egyik legszebb imádságát: „Most bocsásd
el, Uram, szolgádat, szavaid szerint békében, mert látta szemem üdvösségedet.”
Simeon az elsők között van, akik találkoznak a Gyermekkel. Az elsők között van,
akik megértik különleges küldetését: ő a népek világossága. Simeon hittel teli
tekintete a mélybe lát. Máriához fordul, és elmondja neki, hogy tőr fogja átjárni
a lelkét. Mária talán majd visszaemlékszik ezekre a szavakra, amikor a katona
lándzsája átjárja Fia szívét és vele együtt az övét is. Őrizzük meg, hordozzuk
szívünkben ezeket az evangéliumi szavakat, hogy mi is elteljünk az érzésekkel,
melyekkel azok a zarándokok a templomban elteltek.
Karácsonyi imádság
