Mt 21,23–27 – Honnan volt János
keresztsége?
Ez az evangéliumi rész az élete vége felé közeledő
Jézust mutatja, amint heves vitába száll kora vallási tekintélyeivel és „a nép
véneivel”. Alighogy visszatért Jeruzsálembe, a templomba ment. Eljött az ő
ideje. Meg kellett mutatkoznia a nép előtt mint Messiásnak, Isten küldöttének.
A főpapok és a nép vénei megértették, hogy Jézus nem pusztán egy új
tanítást vagy új vallási elméletet tár eléjük. Mindaz, amit tett és amit
hirdetett, jóval több volt egyszerű tanítói tevékenységnél. Olyannyira így volt
ez, hogy galileai tevékenysége, amikor hatalommal hirdette Isten országának
eljövetelét és betegeket gyógyított, már megteremte első gyümölcseit. Ebben az
evangéliumi szakaszban a főpapok és a nép vénei odalépnek hozzá, hogy
megkérdezzék, milyen hatalom birtokában cselekszi mindezt. Olykor manapság is
előfordul az Egyházban, hogy az új karizmákat gyanakvás és ellenállás fogadja:
gyakori, hogy egyesek öntelten előlépnek, és azt firtatják, az illető milyen
hatalom birtokában tevékenykedik. Jézus tudatában van műve újdonságának és
annak, hogy mindezt nem saját, személyes indíttatásból teszi. Az Atyának
engedelmeskedik, aki küldte. Az Atya tervét akarja végrehajtani, ezért nem
hátrál meg a kérdések elől. Sőt, uralkodói modorban, az alávetettség
legcsekélyebb jele nélkül beszél a főpapokkal. Illemtudóan, de némi
ravaszsággal leplezi le kicsinyességüket és szűklátókörűségüket. Jól tudja,
teljesítenie kell az Atya akaratát, vagyis nem veszíthet el egyet sem azok
közül, akiket rábíztak. Ezért saját ellenvetéseikből kiindulva, a Keresztelő
példáján keresztül ismét rámutat, hogy az üdvösség útja Isten szavának
meghallgatásán és a szív megtérésén keresztül vezet. Ellenfelei nem tudnak mit
mondani erre, sőt, kénytelenek hazudni. A „nem tudjuk” mögött az
evangéliummal való szembenállásuk húzódik meg. Végül is meghátrálnak. Mi ellenben
a karácsonyhoz közeledve fogadjuk szívesen Isten szavának szelíd erejét.
Engedjük, hogy megváltoztassa a szívünket, és a szeretet, a békesség, az
irgalom, a megbocsátás, a szelídség gyümölcseit teremhessük.
