Xavéri Szent Ferenc emléknapja: a XVI. században
jezsuita misszionárius volt Indiában és Japánban.
Mt 7,21.24–27 – Aki teljesíti Isten
akaratát
Jézus,
aki lassan a végére ér a hegyi beszédnek, szembeállítja egymással azt, aki
hallgatja őt, és gyakorlattá teszi szavait, azzal, aki csak hallgatja. Világos
figyelmeztetés ez: szavai nem erkölcsi buzdítást jelentenek, hanem az „alapot”,
abban az értelemben, hogy ezekre a szavakra épül a tanítványok élete. Az
evangélium az igazság, a lényeg, a legszilárdabb valóság, amit meg kell élnünk.
Egyre képlékenyebb világunkban, ahol az individualista érzések irányítanak, az
evangéliumi szavak igazi sziklát jelentenek, amire föl lehet építeni az ember,
a közösség és a társadalom életét. Jézus két egymással ellentétes jelenetet
mutat: „Aki hallgatja szavamat, és tettekre is váltja, az okos emberhez
hasonlít, aki sziklára építette a házát”, míg aki „hallgatja ugyan tanításomat,
de nem váltja tettekre, a balga emberhez hasonlít, aki házát homokra építette”.
A példabeszéd így folytatódik: szakadt a zápor, ömlött az ár, süvített a
szél, és nekizúdult mindkét háznak. Jézus az élet viharairól beszél: a ránk
törő kísértésekről, a ránk zúduló nehézségekről, a gyötrő problémákról és
hasonlókról. Azt is elmondhatjuk, hogy a világjárvány viharában, a jövő miatt
érzett bizonytalanság idején a sziklára épített ház, vagyis az evangéliumhoz
való hűségben élt élet erős marad; a másik, a homokra épített ház
elkerülhetetlenül összeomlik. Mi más a homok, mint az a tömérdek rossz szokás,
hiba, ösztön, apró dolgok, amelyek megtöltik a szívünket, és amelyek gyakran
üressé és banálissá teszik az életünket? Isten szava tehát az alap: erőssé
teszi a házat és világosságot is teremt benne, hogy az evangélium és minden
ember, különösen a szegények szolgálatára legyen.
Imádság az Egyházért
