Szent
János apostol és evangélista ünnepe: ő volt a tanítvány, akit kedvelt Jézus, és
aki a kereszt alatt Máriát saját anyjaként fogadta magához.
Ter 15,1–6;21,1–3; Zsolt 105 (104); Zsid
11,8.11–12.17–19; Lk 2,22–40
Az evangéliumok nem szentelnek túl sok teret Jézus
családi életének, mindössze néhány epizódot említenek meg gyermekkorából,
melyek azonban fényt vetnek a Názáretben eltöltött harminc évre is. E nap
evangéliumi szakaszának utolsó mondata mintha összefoglalná mindezt. Lukács azt
írja: „A
gyermek pedig nőtt és erősödött, bölcsesség töltötte be, és az Isten kegyelme
volt rajta.” Ezek a szavak érvényesek arra a harminc évre, amit Jézus
„titokban” élt meg Názáretben. Ennek a napnak a liturgiája, mely a Szent Családot
ünnepli, azt sugallja, hogy ezek az
évek is szent évek voltak.
Ideilleszkedik a Simeont és Annát bemutató evangéliumi
szakasz. Ez a jelenet számtalan jelentést hordoz. Bizonyos értelemben ők ketten
teszik teljessé Jézus családját; olyanok, mint idős családtagok. Öregségükben
Simeon és Anna befogadják ezt a Gyermeket, és ez a gesztus átalakítja őket.
Simeon vigaszra lel, és érzi, beteltek napjai. Anna elkezd beszélni a Gyermekről
mindenkinek, akivel találkozik, és ezzel második fiatalkorát éli. Simeon szívében
növekszik az Úr, Anna növeli Jézust azoknak a szívében, akik meghallgatják.
Amikor valaki befogadja az evangéliumot, és engedi,
hogy növekedjen benne, megfiatalodik, erőre kap, és gyümölcsöt terem. Ez
történt egy másik családban is, amit ennek a napnak a liturgiája említ: Ábrahám
„hitt az Úrnak” – írja a Teremtés könyve és megemlíti a Zsidókhoz írt levél is
–, befogadta az életébe, és a hívők atyja lett. Hite nagy volt, erősebb Sára
szkepticizmusánál, olyannyira, hogy legyőzte az asszony meddőségét. Ábrahám
hitének köszönhetően az idős és reményvesztett Sára fiút fogant. Názáret, ez a
kis falu Galilea peremvidékén, ahol a Szent Család hétköznapi élete zajlott,
annak a hívő embernek az életét jelképezi, aki befogadja, gondosan őrzi és
növeli magában az Urat. Nem véletlen, hogy a Názáret név azt jelenti: Ő, aki
védelmez. Názáret maga Mária, aki „emlékezetébe vésett és szívében egyeztetett”
mindent, a haza és a hivatás minden hívő számára. Akkor is, ha a világ továbbra
is azt ismételgeti: „Jöhet valami jó Názáretből?”
Karácsonyi imádság
