Szent András apostol ünnepe
Mt 4,18–22 – Az első négy tanítvány
elhívása
Az
Egyház ma Szent András apostolra, az első meghívottra emlékezik. András, Jónás
fia és Simon Péter testvére Betszaidából származott és halász volt. Miközben a
két fivér a hálókat rendezte, a Galileai-tó mellett járva Jézus hozzájuk
fordult, és így szólt: „Gyertek, kövessetek, s én emberek halászává teszlek
benneteket!” Az evangélista megjegyzi, „azon nyomban” otthagyták hálóikat és
követték őt. A Mester megtalálta az egyetlen módot, ahogyan érthetően
elmagyarázhatja a halászoknak az Isten szerinti jövőt, amivel föllelkesítheti
őket: halászok maradtok, de emberhalászok. Ezért a halászatért persze ott
kellett hagyniuk, és ma is ott kell hagyni a megszokott bárkát; a víz helyett
pedig az emberek földjén kell a mélyre evezni, mely talán még a tó vizénél is
ingatagabb és bizonytalanabb terület. Ez a tenger már nem vízből áll, hanem
férfiakból és nőkből, emberek tömegéből, akik a tengerhez hasonlóan elnyelik és
magukkal sodorják őket. András Simonnal együtt elfogadja Jézus meghívását. Nem
te választasz, valaki más az, aki rád tekint, szeret és hív téged. Úgy is
mondhatnánk, hogy Jézus az első emberhalász. Hiszen a tenger partján meghívja
ezeket az egyszerű halászokat. Azok pedig követik. Nem a mi dolgunk megítélni,
méltók vagyunk-e a meghívásra, vagy sem, illetve valaki más méltó-e rá. Az
effajta ítélkezés a világ logikáján alapul. Az evangélium szemszögéből a mi
dolgunk csupán az, hogy meghalljuk a meghívást, elfogadjuk és válaszoljunk rá,
ahogyan András, Simon és a két másik testvér tette. Ebben rejlik a hit és az
egész Egyház titka.
Imádság az
apostolokkal
