ApCsel 16,1–10. Átkelés Kis-Ázsián
Az Apostolok cselekedeteinek 16. fejezete egy Pál számára fontos találkozással kezdődik: Timóteussal találkozik, aki a leghűségesebb követőinek egyike lesz. Vegyes házasságból született, anyja zsidó, apja nem zsidó. Pál szeretett volna együtt dolgozni vele, ezért körülmetéltette, hogy ez a kérdés ne jelentsen akadályt a zsidók között járva. Lelkipásztori óvatosságról tanúskodik ez a gesztus, annak érdekében, hogy az igehirdetés hatékonyabb legyen. És valóban, „az egyházak megerősödtek a hitben, és a hívők száma napról napra nőtt” – jegyzi meg Lukács. De továbbra is a Lélek az, aki vezeti a missziót. Éjszaka Pálnak látomása támad, egy macedón férfi kéri: „Gyere át Macedóniába, és segíts rajtunk!” Ez a kérés arra irányul, hogy Isten szava túllépje Ázsia határait, és elinduljon Európa felé. Olyan látomás, amely kitágítja látóhatárát, és láttat vele sokakat, akiknek szükségük van az üdvösségre. Az apostolban természetesen ott él a folyamatos vágy, hogy mindenkinek hirdesse az evangéliumot, de fontos, hogy engedje vezetni magát az új látomásoktól, amelyeket a Szentlélek sugall neki. Úgy is mondhatjuk, ez jelenti „az idők jeleinek” olvasását, amiről XXIII. János pápa beszélt. Azon az éjszakán Pál megértette, hogy túl kell lépnie a megszokott határokon. Még bölcsebben és mélyebben meg kellett látnia kora embereinek szükségleteit. Az evangéliumot hirdetni kellett Európában is. Azt hiszem, ez a segélykérés ma is erőteljesen felhangzik: a kelet-európai országokból, amelyeket előbb vasfüggöny zárt el, aztán pedig rabul ejtett és cserben hagyott a fogyasztói társadalom ígérete, de felhangzik a gazdag Európából is: a sok milliónyi elhagyott szegény hangja és a gazdagoké, akik elvesztették az értékeket, amelyre Európa épült. Az európai keresztény egyházaknak meg kell hallaniuk a szegény országok kiáltását, ahogyan Pál tette azon az éjjelen, azokét az országokét, ahol erőszak, háború dúl, különösen a világ déli részén élő népek kiáltását. Pál keletről nyugatra vezető útja arra hív mindenkit, különösen a gazdag országokat, hogy ne legyenek süketek a világ sok „macedónjának” hangjára, akik ma is azt kiáltják: „Gyere el hozzánk, és segíts rajtunk!”
Előesti imádság
