Boldog Apor Vilmos győri vértanú püspök emléknapja: a II. világháború végén életét adta a győri püspöki palotában rejtőző asszonyok és lányok védelmében.
ApCsel 16,11–15. Megérkezés Filippibe
Pál apostol „Jézus Lelkétől vezérelve” Európába érkezik. Filippi Pál munkásságának első állomása az isteni ige hirdetésének Róma felé vezető útján. A szöveg innentől kezdve többes szám első személyben íródik, azt sugallva, hogy Lukács és Szilás csatlakozott Pál missziós útjához. Pált Filippiben asszonyok egy csoportja fogadja, a vezetőjük Lídia, egy textilkereskedő, aki istenfélő asszony. Miután meghallgatja Pált, megtér, és szeretne megkeresztelkedni. Jómódú kereskedő, ázsiai bevándorló, egyedülálló, független nő, ő az első megtérő Európában, és Lukács a jövőbeli megtérések prototípusaként mutatja be. Belső megtérését is gondosan leírja: „…megnyitotta szívét az Úr, hogy hallgasson Pál szavaira.” Az evangélium hirdetése nem a csatlakozók számától függ. Az evangélium az egyes emberek szívét hivatott megváltoztatni. És az egyes emberekben történő változásból fakad a keresztény testvériség. Az apostoli igehirdetés az emberek szívében hoz létre változást, testvéri kapcsolatban köti össze az egyes embereket. Lídiát családjával együtt keresztelték meg, mindenkit, aki a házban lakott. Jelentősége van annak, hogy az első keresztény igehirdetés Európában egy házban történik. Már nem a zsinagógában, és nem is a római köztereken. Ez a kereszténység a „család” jellemző tulajdonságait mutatja, nem úgy értve, mint háztartás, hanem mint otthon, amely mindenkit befogad, és közben megőrzi családias jellegét, a közvetlen, testvéri, szolidáris, szilárd kapcsolatokat. Lídia kitartó kérése, hogy vendégül láthassa Pált és a társait, az evangéliumi megtérés fontos gyümölcsét mutatja meg: „Ha nézetetek szerint az Úr híve vagyok, térjetek be házamba, és maradjatok nálam.” Lídia „erővel vette rá őket” – jegyzi meg Lukács. Mondhatnánk, hogy az idegenek befogadása már az európai kereszténység gyökereibe bele van írva. Ha az európai Egyház ki akar lépni saját meddőségéből, sürgető szüksége van arra, hogy újra megélje ezt a befogadást. A Jézusban való megtérés nem saját magunkért van, nem az önmegvalósítás a célja. Az evangéliumi igehirdetésből fakadó testvériségnek azonnali következménye a szívünk és házunk kapujának megnyitása.
Imádság a szegényekért
