ApCsel 17,15–18,1. Pál Athénba megy
Lukács elbeszélése alapján az evangélium hirdetése szempontjából Jeruzsálem után és még Róma előtt Athén volt stratégiailag fontos város. A kor kulturális fővárosa volt. A városba érve Pál nem lép rögtön kapcsolatba az athéni bölcsekkel. Előbb rá akar érezni a kultúrájukra, szokásaikra, életfelfogásukra, az athéniek életére. Lukács különleges módon írja le, ahogyan Pál mint valami turista járja a város utcáit, felkelti a kíváncsiságát, látni akarja. El tudjuk képzelni, milyen gondolatok forogtak a fejében. Egyértelmű, hogy mi foglalkoztatta: meghódíthatja-e Jeruzsálem (Jézus evangéliuma) Athént? Ma is ezt a kérdést tesszük fel magunknak a világ számos főterén, a földkerekséget és vele az emberek szívét és értelmét benépesítő különféle kultúrák között. Pál merészsége, amivel az athéni bölcsek elé állt, azt mutatja, hogy egyetlen kultúra sem lehet idegen az evangélium számára. Sőt, mai városaink piacterei is tanítványokra várnak, akik bölcsen hirdetik a Jézustól jövő üdvösséget. Pál beszédében olyan bibliai témákat vet fel, amelyek közelebb állnak a görög filozófiához. Szeretné, ha a két kultúra párbeszédet folytatna egymással, hogy az evangélium a görög kultúra kovásza legyen. Az „ismeretlen isten” oltárára való utalás beszédének jól kigondolt bevezetése. Pál nagyon bölcsen mutatja meg nekünk, hogyan adjuk tovább az evangéliumot, hogy más kultúrákhoz tartozó emberek is megértsék, és aztán magától működjön a szívükben és a társadalmukban. Nem hallgathatott ugyanakkor a feltámadás kulcsfontosságú témájáról sem: ez az élet értelme, az emberi történelem és a teremtés célja. Ahová az evangélium túlmutat. Az athéniak, bár hittek a lélek halhatatlanságában, nem tudták elfogadni, hogy a „testet”, a „port”, ami vagyunk, Isten annyira szereti, hogy neki ajándékozza a feltámadás leheletét.
Imádság a szentekkel
