Canterburyi Szent Ágoston püspökre, az angol egyház atyjára emlékezünk (†605 körül).
ApCsel 18,9–18. Sok emberem van ebben a városban
A korintusi egyház létszámban növekedett, de a bajok is sokasodtak, és nőtt a szembenállás, különösen a zsidók részéről. Egyre nagyobb lett az ellentét. Ami Kornéliusszal kezdődött Cezáreában (ApCsel 10), nagymértékben folytatódott Korintusban. Egyre erőteljesebbé vált a zsinagóga és az új keresztény közösség közötti versengés, amelyet székhelyeik közelsége és Kriszpusz megtérése keltett fel. Pál valószínűleg többször elbátortalanodott. A Lukács által elbeszélt éjszakai látomásában megjelenik az Úr, és biztatja, hogy folytassa küldetését Korintusban: „Ne félj, hanem beszélj, és ne hallgass! Én veled vagyok, senki sem fog hozzád nyúlni vagy ártani neked, mert sok emberem van ebben a városban.” Pál megértette a vigasztaló szavakat, és még másfél évig maradt Korintusban, hogy hirdesse az evangéliumot. Nemcsak azt érezte meg, hogy Jézus oltalma alatt áll küldetésében, hanem azt is, hogy az Úrnak pontos terve van a városban a népével. Pálnak nyitott szívvel és elmével kellett fordulnia az egész város felé. Jól érthető stratégiáról van szó: az evangéliumi igehirdetés az egész városnak szól, hogy egy nagy nép legyenek. Az Úr népe jelenlétén keresztül akarja üdvözíteni a városokat. Kihívás volt ez Pál számára, és kihívást jelent a mai keresztények számára is: hirdetni kell az evangéliumot a városokban – gondoljunk a mai városokra, amelyek a magány sivatagjaira hasonlítanak –, hogy a gyakran rejtőzködő, jelentéktelen emberekből az Úr népe legyen, hogy „sok embere” legyen. Ma is ez Isten álma.
A Szent Kereszt imádsága
