ApCsel 14,19–28. Pál első missziójának vége
Az evangélium hirdetésének ellenzői nem nyugszanak, hanem néhányan közülük Lisztrába mennek, és fellázítják az embereket, hogy kövezzék meg Pált. Az előbb még felmagasztalták őket, most meg erőszakkal akarják leállítani az evangélium hirdetését. Pált megkövezik. Amikor összerogy a kövek alatt, mindenki azt gondolja, hogy meghalt, és elmennek, ott hagyván őt az út mellett. Csak azok a tanítványok maradnak mellette, akik befogadták igehirdetését, és most köréje gyűlnek. Miközben érezte a fájdalmat, amikor eltalálták őt a ráhulló kövek, Pál gondolatban talán visszatért Jeruzsálembe, ahol ott volt István megkövezésénél. Az első vértanú példája bizonyára támogatta őt e kemény próbatétel során. Az apostol tanítványai támogatásával fölkel, és erőre kap. Nem menekül el, hanem visszatér a városba, és másnap folytatja az útját, hogy más városokban is hirdesse az evangéliumot. Az erő, ami a támasza az evangéliumi küldetésben, nem más, mint szeretete az Úr iránt, akit a hívő ember minden fölé helyez, és tudja, hogy az evangélium iránti szeretet útja a kereszten is átvezet.
Imádság az Úr anyjával, Máriával
