ApCsel 15,1–2.22–29; Zsolt 67 (66); Jel 21,10–14.22–23; Jn 14,23–29
Miközben pünkösd ünnepéhez közeledünk, a liturgia az utolsó vacsorához visz vissza minket, és Jézus egyik beszédét tárja elénk, amit a tanítványoknak mondott. János evangéliuma 14. fejezetének 23–29. verse annak a beszédnek a része, amelyben Jézus a Szentlelket megígérve megerősíti ennek az első kis közösségnek a hitét és a szeretetét. Az első fontos dolog, amiről Jézus beszél, a tanítványok szeretetkapcsolata az Úrral. Jézus tisztázza: „Ha valaki szeret engem, megtartja szavamat. Atyám is szeretni fogja őt, hozzá megyünk, és lakóhelyet veszünk nála.” Jézus szoros kapcsolatba hozza az iránta való szeretetet és tanításának megtartását. Az Istennel való találkozáshoz nincs szükségünk csodákra, sem rendkívüli jelenésekre, sem új kinyilatkoztatásokra.
Aki meghallgatja és gyakorlattá teszi az evangéliumot, az szereti az Urat. Jézus hozzáteszi: „A tanítás, amelyet hallotok, nem az enyém, hanem az Atyáé, aki engem küldött.” Az evangélium Isten szava. És ez elég nekünk. Valaki erre azt mondhatná, hogy immár kétezer éve hallgatják az emberek, és kevés dolog vagy semmi sem változott. Új szavakra van tehát szükség, megfelelő szervezetekre, és így tovább… Alekszandr Meny orosz ortodox pap, akit Zagorszkban öltek meg a ’90-es évek elején, bölcsen ezt mondta: „Ne higgyétek, hogy az evangélium már mindent elmondott, mert valójában ma még csak kezdjük érteni azokat a szavakat.” Csak az elején vagyunk az evangélium igazi megértésének, amihez szenvedélyes és teljes odaadásra van szükség. Nincs szükségünk más szavakra: az egyetlen igét, amit Isten adott, kell szenvedélyes sietséggel elmélyítenünk és szeretnünk. Ezt mondta Jézus a tanítványainak, és ma nekünk is megismétli: „Ezeket akartam nektek mondani, amíg veletek vagyok. S a Vigasztaló, a Szentlélek, akit majd a nevemben küld az Atya, megtanít benneteket mindenre, és eszetekbe juttat mindent, amit mondtam nektek.”
Jézus látta, mennyire feledékenyek és értetlenek a tanítványok; és mi sem vagyunk mások. Ezért teszi hozzá, hogy el fogja küldeni a Lelket, aki a tanítványok és minden hívő belső mestere lesz. Az lesz a feladata, hogy emlékeztessen a szavakra, amelyeket Jézus mondott, és megértesse velünk őket. Az evangéliumra „emlékezni” a Lélek segítségével azt jelenti, hogy úgy szeretjük azokat a szent szavakat, mint a legdrágább, a legvágyottabb, a leggyakrabban ismételt szavakat, és mindig arra törekszünk, hogy tettekre váltsuk őket.
Imádság az Úr napján
