A Santa Maria in Trastevere bazilikában a békéért imádkoznak.
ApCsel 14, 5–18. Egy béna ember meggyógyítása
Pál és Barnabás elhagyták Ikónium városát, hogy elmeneküljenek az ellenséges nép elől, akik meg akarták kövezni őket. Lisztrában találnak menedéket, egy nagyvárosban, amelynek lakói mind pogányok voltak. Pál és Barnabás azonban nem mondtak le arról, hogy az evangéliumot hirdessék. Egy születésétől fogva béna ember is hallgatja őket. Pál követi Jézus példáját, a férfi szemébe néz, és ott szívének mélyéről jövő egyszerű, de sorsdöntő kérést olvas: járni szeretne. Az apostol abbahagyja, jobban mondva hatékonnyá teszi a prédikációt. A férfihoz fordul: „Állj rá egyenesen a lábadra!” Az erőteljes szavak a gyenge ember velejéig hatolnak, és talpra áll. Lukács azt írja: „Az talpra ugrott, és tudott járni.” Az evangélium kigyógyítja az embereket a bénultságukból, erővel tölti el az önszeretettől megmerevedett lábakat, visszaadja a talpon állás méltóságát, hogy ne legyünk többé e világ rossz szellemeinek rabszolgái. Péter ugyanezt tette korábban a kolduló bénával, aki a templom Ékes-kapujánál ült. De megteheti ezt a mindenkori tanítvány, ha az Úr szavának erejébe veti bizalmát. Nagy Szent Gergely szívesen mondogatta: „Mi az igaz ember gyökere, ha nem az igehirdetés? Belőle születik és benne talál támaszra.”
Imádság a békéért
