Izajás próféta emlékezete
ApCsel 11,1–8. Péter igazolja a pogányok körében végzett misszióját
A jeruzsálemi anyaközösséghez eljutott a hír, hogy a pogányok is befogadták Isten szavát. Péter Kornéliusz és családja házában tett látogatása valószínűleg nagyon megbotránkoztatta a jeruzsálemi keresztényeket, olyannyira, hogy amint visszatért a városba, „a zsidók közül némelyek szemrehányást tettek neki: »Körülmetéletlen emberek házában jártál, és ettél velük.«” Mindez fölidézi azokat a vádakat, melyekkel a farizeusok Jézust illették amiatt, hogy bement a bűnösök házába, és velük evett. Ez alkalommal viszont nem a farizeusok vádolják Pétert, hanem olyan zsidók, akik Jézus tanítványaivá váltak. Ők még nem láttak túl a zsidó törvényeken, és nem értették meg annak a szeretetnek a nagyságát, amelynek hirdetésére jött Jézus. Az elméjük és a szívük leragadt az etnikai-vallási hovatartozásnál. Nem értették meg Isten irgalmának nagyságát, mely átlép minden határt. Péter beszél a jeruzsálemi közösséghez, elmondja, hogy mindaz, amit tett, közvetlenül Isten sugallatára történt. A Lélek sugallta neki, hogy látogasson el Kornéliuszhoz. Valójában a Szentlélek szabályozza az Egyház életét, nem a szabályok és a szokások. A Szentlélek, az a Lélek, akit Jézus megígért a tanítványoknak, mielőtt magukra hagyta őket, és aki elvezeti majd őket a teljes igazságra (vö. Jn 16,13). A jeruzsálemi hívek, miután meghallgatták Pétert, megnyugodtak, és dicsőítették Istent: „Tehát a pogányoknak is megadta az Isten az életre vezető bűnbánatot.” Egy akadályt leküzdöttek, és az apostolok előtt most megnyílt az egész világ.
Imádság a szegényekért
