ApCsel 15,22–31. Az apostoli levél
A jeruzsálemi zsinat a Szentlélek vezetésével tisztázta, hogy az üdvösség az evangéliumból származik, és nem a zsidó szertartások betartásából. És írtak egy levelet az antiochiai keresztényeknek. Csak négy dologtól kellett tartózkodniuk, hogy ne okozzanak botrányt: a bálványoknak áldozott eledeltől, a vértől, a fojtott állattól és a paráznaságtól. A zsinati gyűlés eredménye, a meghozott intézkedések fordulópontot jelentettek: tisztázták a különbséget a kereszténység és a zsidóság között. Ez nem jelenti azt, hogy megszűnt volna a kapcsolat a két vallás között. Kimondhatjuk, hogy a keresztény identitás részét alkotja a zsidósággal ápolt mély és erős kapcsolat. Nem csupán a gyökereink közösek, hanem bizonyos értelemben a várakozásunk is. A zsidók most is a Messiást várják. A keresztények ezzel szemben tudják, hogy a Messiás már elérkezett, ám várják második eljövetelét az idők végezetekor. Ebben a várakozásban – amelyet aszimmetrikusnak mondhatunk ugyan – egyek vagyunk. A keresztények tudják, hogy Jézussal kezdetét vette Isten országának új korszaka, halálával és feltámadásával legyőzte a halált, és új országot hirdetett meg. Ez az újdonság természetesen ajándék, ugyanakkor felelősséget is jelent, hogy Jézus minden tanítványa munkálkodjon a világ átalakításán az evangélium kovászával.
A Szent Kereszt imádsága
