ApCsel
8,26–40. Fülöp megkeresztel egy etiópiai tisztségviselőt
A Gáza felé vezető úton, déli irányba egy zarándok halad Jeruzsálemből
Etiópiába. Kandake etiópiai királyné hű embere ő, és a kocsiján utazva Izajás
könyvét olvassa. A Szentlélek indíttatására Fülöp odalép hozzá, és megkérdezi
tőle, érti-e, amit olvas. Az etióp őszintén válaszol: „Hogyan érthetném, ha
nincs, aki megmagyarázza nekem?” Válasza figyelmet érdemel, hiszen a hit felé
vezető utat jelöli ki: senki nem önmagától lesz hívő ember, és a közösség segítsége
nélkül senki nem értheti meg a Szentírást, ha nem – amint Szent Ágoston mondta
– szent anyánk, az Egyház ölében olvassa. Mivel az etióp udvari tiszt meg
akarja érteni, amit olvas, maga mellé ülteti Fülöpöt, hogy nyissa meg elméjét,
és segítsen a szöveg megértésében. A hitben senki sem elég önmagának. Mindig
szükség van arra, hogy valaki mellettünk álljon. Úgy is mondhatnánk, hogy amint
a misszióba kettesével küld minket az Úr, szava meghallgatását is kettesével
tesszük. Az etióp elfogadja Fülöp segítségét, és egész úton hallgatja. Ez az
értelme a közös imádságnak, a testvéri párbeszédnek, ahogyan a küldetésnek is:
Isten együtt üdvözít minket. Miután hosszan beszélget Fülöppel, az etióp
megállítja a kocsit, és arra kéri, hogy keresztelje meg. A Fülöppel való hosszú
beszélgetés nem csak a próféta szavainak értelmét világította meg előtte, hanem
azt is, milyen irányba vezesse az életét.
Imádság az Egyházért
