ApCsel 19,1–8. Pál Efezusban
Pál három évig időzik Efezusban, ez lesz missziójának központja. Innen ír leveleket a közösségeihez, mint például a korintusiaknak. Amint beér a városba, rátalál Keresztelő János néhány tanítványára, és azonnal rájön, milyen nagy lehetőséget kapott ezzel, hogy növelje Jézusban való hitüket. Ők ugyanis már befogadták Jánosnak, Krisztus előfutárának igehirdetését. Ez az apró esemény nagy tanítást rejt magában: rámutat Pál figyelmességére, ahogyan megragad minden alkalmat az evangélium hirdetésére, odafigyel a megtérés iránti vágyukra, kérdéseikre, azokra is, amelyek az emberek szívében rejtőzködnek. Pál tehát társukká válik lelki útjukon: továbbadja nekik az evangéliumot, egészen addig, amíg el nem jön az ideje annak, hogy felvegyék a keresztséget. És a mennyből megérkezik az Úr megerősítése: miközben az apostol rájuk helyezi kezét, a Szentlélek leszáll e tucatnyi hívő szívébe, és Jézus tanítványaivá teszi őket. A Lélek azonnal megmutatja erejét az új megkereszteltekben: „megkapták a nyelvek adományát, és prófétáltak” – jegyzi meg Lukács. Pál megtanít minket arra, hogy észrevegyük, ha valakinek segítségre, irgalomra van szüksége: sok ember szívében ott rejlik a vágy, készek lennének befogadni az evangéliumot, de nincs, aki hirdesse nekik.
Imádság a szegényekért
